Régen az utazás nem kis tortúrát jelentett. Nagyon hosszú ideig tartott, akár lóval, akár hajóval. Emiatt kevesen engedhették meg maguknak ezt az úri murit. Akik viszont elutaztak, azok alaposan szétnézhettek, átvehették a hely szellemét, és közben próbálták jól érezni magukat. Manapság gyorsan utazunk, "gyorsan élvezzük" a hely örömeit, és gyorsan rohanunk is vissza dolgozni. Sokszor csak azért megyünk, hogy elmondhassuk, jártunk ott, míg régen, ha valaki rászánta magát egy utazásra, akkor alaposan kiélvezte annak minden percét.

Érdemes több időt szánni erre a kötetre, elutazni gondolatban abba a korba, szellemiségbe, amikor még az utazásnak kultusza volt.

Talán egyetlen földrészen sincs akkora jelentősége a kulturális turizmusnak, mint Európában. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az európai értékek ma is látható nyomot hagytak az egész világ fejlődésében, civilizációs vívmányaiban. Földrészünk e téren kivívott szerepét a Földközi-tenger térségének ókori kultúrái alapozták meg. Ebbe a világba kalauzol el bennünket az Edutus Főiskola Turizmus Tanszékén oktató tanár, Sándor Tibor. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent az „Ókori utak - ókori utazók” című könyve a magyar könyvpiacon az első olyan kötet, amely áttekintést nyújt a turizmus ókori előzményeiről. Egyiptom, Mezopotámia, Hellász és a Római Birodalom korabeli turizmusát állítva a vizsgálódás középpontjába.

A könyv foglalkozik a korabeli utazás különféle módozataival, a kialakult útvonalakkal és útrendszerekkel, a legkülönfélébb közlekedési eszközökkel, a legfontosabb úti célokkal, szállás- és üdülőhelyekkel, valamint a leghíresebb utazók kalandozásaival. Mindezt egykori források – a kor kiváló íróinak, történetíróinak, költőinek munkáiból vett idézetek – színesítik.

A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy a korai utazók zöme - például Odüsszeusz is - puszta kíváncsiságból keltek útra. És mint tudjuk a kíváncsiság, az ismeretszerzés igénye a turista egyik legfőbb ismérve. Ahol felüti fejét az igény, kialakul az infrastruktúra, és ez a turizmus kialakulásához vezet, hogy aztán szép lassan kifejlődjön az egyik fejezetben megemlített: tömegturizmus a Nápolyi öbölben, vagy éppen az a jelenség, hogy az elit már ekkor is a hegyekbe járt nyaralni.

A görög mellett a Római Birodalomnak volt a legnagyobb hatása a turizmus alakulására. Az olvasmányokba beépített versek mind erről tanúskodnak. Többek között, hogy mennyire szerves része volt a római identitásnak a fürdőkultusz. Olvashatunk híres római utazókról is, például Vergiliusról, aki Aeneis című eposzában énekli meg érdekes utazásainak történetét.

A szerzőnek hála gondolatban mi is végigmenetelhetünk a történelem során méltán híressé vált Via Appián, amelyen Rómából délfelé, a tengerpart mentén jártak a kor nagy utazói. Olvashatunk a kor nagy filozófusának, Senecának az utazásokról vallott nézeteiről, illetve megtudhatjuk, hogy a történetírás atyjaként számon tartott Hérodotosztól származtatják az első útikönyvet, mely - a magyar fordítás szerint - A görög-perzsa háború címen jelent meg.

Összességében elmondható, hogy ez a gyűjtés egyszerre kívánja betölteni a tankönyv és a tudományos, ismeretterjesztő kiadvány funkcióját. A jegyzeteket külön, a mondanivalótól jól elválasztva, a kötet végében találhatjuk. Érdekessége továbbá, hogy a földrajzi neveknek a régi és a mai megfelelőjét is szerepelteti a szerző a könnyebb beazonosíthatóság érdekében, - ez nagyban megkönnyíti az olvasó dolgát. A mű stílusa igen színes. A szerző a tudatosan kiválasztott, frappáns idézeteivel igazán élvezetessé teszi a leírtakat. A mű semmiféleképpen sem tankönyvízű, kifejezetten olvasmányos, bátran ajánljuk minden e témában érdeklődő, utazni vágyó és szerető olvasónak.