Idén nyáron lesz húsz éves a dallasi születésű Lovato kisasszony, aki mély barátságot ápol Miley Cyrusszal és Selena Gomesszel. Ők hárman alkotják a feltörekvő amerikai énekesnők legismertebb triumvirátusát. Demi harmadik albuma jelent meg tavaly év végén. Mivel ez jó lehetőségnek tűnt a kiskorúságból való kitörésre, gondoltam így megkésve bár, de meghallgatom legújabb, Unbroken című albumát, amelynek megjelenését mániás depresszó, idegösszeroppanás, és drogelvonó miatt kellett egy évvel elhalasztani.

A zenekritika úgy kezdődik, hogy az ember lánya leül és meghallgatja az adott lemezt, elmélyül a zenei világban, a dalszövegekben, a szerkesztettségben. Van amelyik album lebilincsel, valamelyik könnyed stílusával szórakoztat, és van amelyiknek tizedik perce után az ember azon kapja magát, hogy mosogat, ebédet készít, kitereget, és pár percre kimegy, hogy megvakargassa a kutya fülét. Hogy Demi Lovato albuma melyik ezek közül? Nos, a brokkolis halfilé nagyon finom lett, a ruhák már száradnak, Samu pedig nagyon hálás volt a fülvakargatásért.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez nem zenei kritika, de mégis sokat elmond. Ez azért is különösen sajnálatos, mert Demi Lovato nem egy tehetségtelen Hilton-lány, aki csak azért ad ki albumot, mert apu átadott egy zöldhasúakkal teli bőröndöt valami menő producernek. Csak az a baj, hogy ez az album kétharmadáig nem derül ki. A zenei alap, a ritmus, és minden egyformán semmilyen. Pedig olyan énekesek segítettek be, mint Missy Elliot és a Timbaland, mindhiába. Az pedig különösen szomorú, hogy Lovato elmondása szerint személyes gondjait, mélységeit szerette volna megmutatni az albumon, és noha nem vonjuk kétségbe, hogy a korábban felsorolt problémák valóban súlyosak, ez a daloknak semmiféle érzelmi mélységet nem ad. Természetesen vannak kivételek.

Mint azt már említettem, az album utolsó harmadáig kell várni az első igazán jó dalra, innentől kezdve viszont egészen jó kis dallamok várnak ránk. A 15 dalt tartalmazó Unbroken utolsó öt dalában megtaláljuk azt az egyediséget, zenei változatosságot, amely alapján még feltételezhetjük, hogy Demi Lovato számára a nagykorúság nem a zenei süllyesztőt jelenti majd. Ezek között van az albumról elsőként nyilvánosságra hozott Skyscraper (és annak egy remix változata), a Give Your Heart A Break, vagy az In Real Life.

Ez az utolsó negyedóra mentett meg a teljes kétségbeeséstől, és adott annyit, hogy ha az Unbroken-t valószínűleg soha többet nem is fogom meghallgatni, a következő albumnak még adok egy esélyt. Talán azon már a zeneileg is felnőtt Demi Lovato hangja köszönt majd, és nem a lakás lesz tisztább.