Mitől is rossz ennyire a Szellemlovas 2? Az ember elvárja egy filmtől, hogy legyen történet. Ha túlzottan nagy realitást nem is szeretne, mert mégis csak egy szuperhősről van szó, azért némi földhöz ragadtság nem árt. Jelen esetben azonban azt kell a kedves nézőnek feldolgoznia, hogy Johnny Blaze (Nicolas Cage) az Ördög fiának életért küzd, hogy a kölyökből ne legyen antikrisztus. Történetünk ott veszi kezdetét, hogy egy tolvaj anyuka (Violante Placido) és bájos kisfia (Fergus Riordan) menekül sok rossz arcú ember elől, nem sok sikerrel. S hogy honnan? Egy kolostorból. Így kitalálhatjuk rögtön, hogy a gyereknek van egy nem túlzottan átlagos tulajdonsága, hiszen különben nem szerzetesek próbálnák gépfegyverrel megvédeni.

Lehet, azért mert csuhásokról van szó, lehet azért, mert az ördög emberei jobb harcosok, nem sikerül túl acélosra a gyerek védelme. Így ezt a feladatot Johnny Blazenek kell megoldania, cserébe a papok
megszabadítják őt az őrült Szellemlovas lelkétől. Emberünk természetesen bele is megy az alkuba, és elkezdődik az üldözős csihi-puhi. A fiú természetesen megmenekül. Történet vége. Illetve nem teljesen, de több szót már kár is vesztegetni a történetre, ennyiből is kitűnik, hogy a cinikus látásmóddal megáldott emberek, csak úgy dúskálnak majd a szívüket megmelengető, arcukra mosolyt csaló jelenetekben.

Egy valamit azonban kiemelnék pozitívumként is, na nem a színészi játékot vagy a rendezést, hanem a 3D-t. A film elején kifejezetten ütősre sikerültek a 3D akciójelenetek, s bár a látványvilág nem tartott ki a film végéig, azonban az első fél óráért jár egy piros pont.

Összességében a Szellemlovas 2 – A bosszú ereje tipikusan olyan film, aminek nem a mozikban, sokkal inkább a B-kategóriás DVD-k között lenne a helye.