A világhírű Pilobolus Táncszínház végre Magyarországra érkezett. Shadowland című produkciójuk nem csak az Egyesült Államokban, de Európában is hatalmas sikert aratott, akármerre jártak a jegyek pillanatok alatt elfogytak. De mitől is ilyen érdekes ez az előadás? „Nem csak a látványvilág, de maga a történet is különlegessé teszi a Shadowland-et”- avat be minket a nagy titokba Derek Stratton. „Egy fiatal lány életét ismerhetik meg a nézők, aki a képzelet világába menekül. Ez a világ jelen esetben az árnyak birodalmát jelenti. Nem csupán a hagyományos árnyjáték, de a modern tánc is megjelenik a produkcióban, így választottuk ketté a valóságot az álomvilágtól.”

A történet alapja a mindannyiunk által megélt probléma: Hol a helyünk a világban, kik is vagyunk? Az előadás egy tinédzser lányról szól, aki függetlenségre, önállóságra vágyik, de maga sem tudja, mindezt hogyan érje el. A családja sem veszi komolyan, kinevetik, csúfolják, ezért egy álomvilágba menekül, ahol kalandok hosszú során talál menedékre és az igaz szerelemre is. „2009-ben, Madridban mutattuk be először a Shadowlandet, de már hat évvel ezelőtt felvetődött bennünk egy árnyjátékon alapuló produkció ötlete.” – meséli Derek. „2006-ban szerepeltünk a Hyundai reklámfilmjében, ahol árnyjátékkal létrehoztunk egy autót. Rá egy évre már az Oscar-díjátadón mutattuk be egyedi műsorunkat, amivel hatalmas sikert arattunk. Abban az időszakban nagyon népszerűvé vált ez a tradicionális technika, és ekkor kezdtünk el komolyan foglalkozni a Shadowland ötletével.”

A produkció lenyűgöző lett. Hála David Poe zenéjének a nézőnek olyan érzése támad, mintha nem is egy színházi előadáson, hanem egy koncerten ülne. Azonban az akrobatikus, cirkuszi jelenetek, a modern tánc, és természetesen az árnyjáték hatására néha azt kívánnánk, bárcsak száz szemünk lehetne, hogy minden apró részletet jól lássunk. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a táncosok maximális precizitása. „Csupán kilenc hónapig tartottak az előadás próbái, amelyen David Poe zeneszerző, Steven Banks forgatókönyvíró, a rendező, a kreatív csapat és a tíz táncos vett részt. Összezártak minket egy szobába, és állandóan a jeleneteken dolgoztunk. Ha mindazt a rengeteg táncot és árnyjátékot beletettük volna végül az előadásba, amit ez idő alatt létrehoztunk, akkor legalább kétszer ilyen hosszú lenne a show. Nagyon sokat alakítottuk, csiszoltuk a produkciót, sok jelenetet kihúztunk, mire eljutottunk a munkafolyamat végére.” – meséli Derek, majd nevetve hozzáteszi: „Kilenc hónapig ki se jöttünk abból a teremből, nem volt sem alvás, sem pihenő, csak a gyakorlás, a tánc és az árnyékok!”

A színpadot bejárva rengeteg színes ragasztócsíkkal találtuk szembe magunkat. „Mindenkinek megvan a saját színe, ez segít minket előadás közben, hogy megtaláljuk a helyünk. Az átváltozás jeleneteknél hajszálpontosan ugyanabba a pózba kell mindig beállnunk, így jön létre a varázslat, az illúzió. Pont ezért ez az előadás legbonyolultabb része. Egy elefánt, egy asztal, vagy épp egy repülőgép megmintázása tökéletes precizitást igényel.” Persze azért akad pár díszlet elem, amit nem a táncosok személyesítenek meg, mint például a szakácsok késeit, a fakanalat, az újságokat, vagy épp a park fáinak szélfútta ágait. „Ezek a papírmasé kiegészítők teszik teljessé a show-t. Emlékszem, amikor először láttam a nézőtérről a produkciót, még én is meglepődtem az átalakulások tökéletességén, pedig én még a koreográfiát is ismertem.” – meséli mosolyogva.

Az előadás során rengeteg varázslatos transzformációnak lehet szemtanúja a közönség: láthat tevét, elefántot, manókat, na és persze ne feledkezzünk meg főhősnőnkről sem, akinek egy hatalmas kéz kutyafejet formál még az álom kezdetén. A kalandok során megismerkedünk gonosz és kedves figurákkal egyaránt, sőt egy valóságos árnyék-kentaur is színre lép, aki elcsavarja a kutyalány fejét.„A szerelmi szál a kedvenc részem, amikor a lány először találkozik a kentaurral, és egymásba szeretnek. Ebben a jelentben az árnyjáték keveredik a tánccal, és itt kívánja a néző talán először, hogy az álom bárcsak valósággá válna.”

A Shadowland érdekessége, hogy a táncosok a képzelet birodalmában játszódó jeleneteknél is gyakran kijönnek a vászon elé, és az árnyak átadják helyüket a modern táncnak. „Az előadás alatt nagyjából fele-fele arányban vagyunk a vászon mindkét oldalán. A ráadás viszont csak az árnyjátékról szól. A produkció végén egy kis összeállítással kedveskedünk a közönségnek, egyrészt az árnyékjelenetek ömlesztett verzióját ismét előadjuk, valamint minden fellépéskor az adott város jellegzetességeit is belecsempésszük a ráadásba. Így ma este Budapest is megjelenik a színpadon.” – kacsint egyet Derek, azonban azt már nem hajlandó elárulni, hogy melyik nevezettességünket fogják megformálni, így aki kíváncsi, annak bizony még gyorsan jegyet kell váltania a Shadowland-re.