Az eredeti angol cím ennél jóval hosszabb és figyelemfelkeltőbb: „Rosszlányok és boszorkányos nők. Minden idők leghatalmasabb, legsokkolóbb, leghihetetlenebb, leginkább lenyűgöző és legveszélyesebb asszonyai”

Huszonkét nő származása, élettörténete, a történelemben betöltött szerepe, a férfiak, akikkel kapcsolatba kerültek – a szerző igyekszik teljes képet adni mindegyikükről. Minden történet le tudott bilincselni, mert a száraz történelmi tényeken túl a szerző képes volt beleérezni a bemutatott nők lelkivilágába, kereste motivációikat, megmutatta az okokat, amelyek elősegítették fennmaradásukat, vagy bukásukhoz vezettek. Elgondolkodtatja az olvasót, hogy az adott történelmi kor, a bűnüldözés, a politikai-társadalmi helyzet vagy személyes tényezők hogyan tudják befolyásolni egy asszony felemelkedését, tündöklését és bukását. Még akkor is, ha ez a tündöklés kétes értékű, hiszen mondjuk például egy sorozatgyilkosról van szó.

Az egyik legmegindítóbb történet számomra Boudicáé volt. A Római Birodalom idején járunk, amikor az egyik brit kiskirály meghal, és vagyonát nem teljes egészében hagyja a római császárra, hanem „szégyenletes módon” feleségének és lányának is juttat belőle. A római császár haragjában katonákat küld, akik kifosztják a királyi palotát, ütlegelik a királynét és lányait nyilvánosan megerőszakolják. Az elszenvedett gyötrelmek bosszút szomjaznak, és a királynő olyat tesz, amire előtte senki nem volt képes: egyesíti Britannia törzseit, viszálykodó kiskirályait, és a rómaiak ellen vezeti őket. Útja során senkinek nem kegyelmez – a rómaiaknak behódoló vagy azokkal egyszerűen csak békésen együtt élő városokkal és azok békés lakóival sem irgalmas: amerre serege elvonul, élén magával a királynővel, ott kő kövön nem marad. A római sereg végül megállítja a lázadókat, de kegyetlensége ellenére a királynő mégis a brit történelem egyik legtiszteltebb alakja, és szobra ma is ott áll Londonban a parlament előtt.

Az évszázadok során a nők sokszor és sok helyen éltek elnyomásban, néha csak prostituáltként tudtak fennmaradni, néha pedig a történelem szeszélye ágyasból akár császárnévá tett olyanokat, akik testüket a hatalom megszerzésére és/vagy megtartására használták. Némelyiküket sajnáljuk, némelyiküket megértjük, némelyiküktől borzongunk és némely esetben egyszerűen értetlenül állunk az események előtt. Néhol a hiányos történelmi feljegyzések az oka ennek, de igen gyakran voltak olyan helyzetek is, amikor emberileg nem tudtam megérteni, hogy mi vihette rá ezeket az asszonyokat, hogy időnként olyan rettenetes tetteket vigyenek végbe, amelyek révén bekerülhettek ebbe a könyvbe. Mary Ann Cotton ugyancsak brit példa: úgy próbált meg magának gondtalan életet biztosítani, hogy családtagjaira biztosítást kötött, majd szépen lassan adagolva az arzént a teájukba, eltette őket láb alól. Saját gyermekeit, férjeit és azok gyermekeit sem kímélte, és persze miután felvette a biztosítási összegeket, ügyesen továbbállt.

A könyvben szereplő asszonyok különböző évszázadokban, a Föld legkülönbözőbb tájain, különböző bőrszínnel, különböző társadalmi rétegekből születtek. De mindannyiukra jellemző volt, hogy nem hagyták igába hajtani a fejüket, hanem önállóan próbáltak meg a helyzethez alkalmazkodni és döntéseket hozni, majd ezekért a döntésekért vállalták is a felelősséget. Hogy ki mit visz magával a könyv olvasása után – ezt az olvasóra bízom. De mindenképpen egy kellemesen informatív, jól megírt, szórakoztató és elgondolkodtató kötetet ajánlok a figyelmükbe.

Jan Stradling könyve a General Press könyvkiadó gondozásában jelent meg.