Egy olyan világban, ahol ma már sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet(ett) egy némafilm, a 3D-k és Dolby Surround-ok közepette szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy ilyan hatása legyen egy ennyire egyszerű képi világú alkotásnak. De a Némafilmes igenis megmutatta: még mindig le tudja venni az embereket a lábáról egy némafilm is.

A történet kezdetekor 1927-ben járunk, a némafilmek korszakában. George Valentin (Jean Dujardin) az egyik legnagyobb filmcsillag ez időben, akinek élete látszólag tökéletes: imádja a munkáját, élvezi a rivaldafényt, csillogást. Első látásra szerelmes lesz Peppy Millerbe, a feltörekvő és nem mellesleg gyönyörű színésznőbe (Bérénice Bejo), miután a véletlenek furcsa összjátéka úgy nem hozza, közös filmbe kerülnek. Amikor Zimmer, a stúdiófőnök (John Goodman) felhívja a sztár figyelmét arra, hogy a mozi jövője a hangosfilm lesz, Valentin kineveti főnökét, először nem vesz róla tudomást, később pedig visszautasítja a hangosfilmet, ragaszkodik a múlthoz. Ám az újdonság megállíthatatlan, amely kedvez Peppy Miller kisasszonynak, és a legnagyobb sztárok közé emeli, George sorsát viszont megpecsételi. Vajon George-nak sikerül felvennie a tempót a változó világgal és megtartania valamit régi csillogásából, vagy a leáldozóban lévő némafilm őt is magával rántja a feledésbe?

Ezekre és még sok másra is választ kapunk, ha megnézzük a filmet. A színészek egytől egyik nagyszerű alakítást nyújtanak, amire a film műfaji sajátosságát tekintve a nézőnek nagy szüksége is van, hiszen a párbeszédek hiányában az ő testbeszédük, mimikájuk, színészi játékuk az, ami segít a történet megértésében és élvezetessé teszi a filmet. Nem kell azonban aggódnunk: Dujardinék remekül megoldják ezt a feladatot, és a 100 perces filmből egyáltalán nem hiányoznak a nézőnek a párbeszédek. A karakterek tökéletes megformálása mellett a zene, mely Ludovic Bource munkáját dícséri, a legmeghatározóbb. Mindvégig élvezetes, a cselekménnyel szorosan összefonódó, remek aláfestő dallamokat hallhatunk.

A film nagy erőssége, hogy nem akar többet mondani, mint ami: elejétől kezdve szórakoztat. Teszi mindezt úgy, hogy közben egy emberi tragédiát láthatunk a vásznon: a hangosfilm megjelenése után a kor ünnepelt csillagából, George Valentinből egyik pillanatról a másikra egy lecsúszott ember lesz. Ellenpontként azonban ott van a naiv mégis céltudatos fiatal nő, Peppy Miller, aki egyik pillanatról a másikra ünnepelt szupersztárrá avanzsál. De nem kell aggódnunk: a Happy End nem marad el. Egy vicces komédiát, megható drámát és nem mellékesen két szerelmes történetét mutatja be nekünk Michel Hazanavicius, aki bebizonyította, hogy 2011-ben is lehet sikeres némafilmet csinálni. A némafilmes méltó tisztelgés a műfaj, a hollywoodi filmgyártás aranykora, és egy letűnt kor sztárjai előtt.