Jól kereső üzletemberként a világ egyik legszebb szigetén élni  sokunk álma lehet, pláne ha az említett sziget egyik jelentős darabkájának örökösei vagyunk. Kétgyermekes szülőnek lenni, és kómában fekvő házastársunk mellett tölteni napunk jelentős részét, miközben egy bonyolult családi ügy nyomja a vállunkat, már kevésbé vonzó. A gondok igazán akkor kezdődnek, amikor ez a kettő egy emberi sorsban találkozik.

Matt King sikeres ügyvédként dolgozik Hawaii-on, és örököse a szigetcsoport egyik erdőségének, melynek sorsáról ő dönt. Az évek során házassága lassan széthullott, feleségével alig beszélt, de rendíthetetlenül hisz a dolgok visszafordíthatóságában, még akkor is, amikor Elizabeth egy baleset következtében kómába kerül. Matt próbálja jól kezelni a többszörös nyomást, és eközben jó apaként is helyt állni, de egyre több olyan titkot tud meg feleségéről, amely már túl sok kérdést és túl sok kételyt ébreszt benne.

Alexander Payne (aki a film öt Oscar-jelöléséből egyet rendezőként jegyez) igazi drámát visz a filmvászonra, azonban azt olyan környezetbe helyezi, amitől az Utódok története mégsem húzza a mélybe a nézőt. Pokoljárást látunk a földi paradicsomban, és talán éppen ettől lesz még elgondolkoztatóbb Matt King élete. A sztorit félig ő meséli, félig pedig róla mesél a sztori. Folyamatosan egyre nehezebb kérdéseket kapunk, amelyről időnként elfeledkezünk a tengerparti pálmafáknak dőlve, de egyre inkább átérezzük, hogy amit látunk, nem kárpótol azért a fájdalomért, amelyet érzünk. A film ebből éppen annyit csöpögtet belénk, amennyit a műfaj keretei elbírnak, amennyitől nem akarunk elmenekülni, amiért a filmet az elejétől a végéig élvezni tudjuk.

A főhős karakteréről néha Forrest Gump jutott eszembe, aki a maga szerencsétlenségével keresi a kiutat saját nehézségeiből, és válik közben szerethető figurává. Erre a gondolatra ráerősített George Clooney mozgáskultúrája, miközben idegességét próbálja futással levezetni. Matt Kinget néha megpofoznánk, néha megölelnénk, néha vele sírnánk, de a leggyakrabban mégis valahogy mosolygunk. Ahogy azokra mosolygunk, akiknek segíteni szeretnénk, vagy csak biztatni, hogy "ne add föl!". Clooney alakítása egyszerűen zseniális, és annak ellenére, hogy szemmel láthatóan egyre jobban a rendezés érdekli, színészként is egyre magasabbra teszi a lécet, és meg is tud felelni ezeknek a kihívásoknak. Ebből jön is a következtetés, hogy bizony ez a mostani az eddigi legjobb alakítása. Az ő játéka mellett mindenképp meg kell említeni Shailene Woodley-t, akit eddig leginkább sorozatokban láthattunk, de a fiatal színésznő remekül megállja a helyét Matt lányának szerepében.

Van egy olyan érzésem, hogy az idei Oscar-gála nem az öt jelölést begyűjtő Utódoktól lesz hangos, de ennek az idei rendkívül erős mezőny az oka, nem pedig az, hogy a film maga, vagy rendezője, forgatókönyve, vágása ne érdemelné meg a díjat. A legjobb főszereplő kategóriáját azért nem említem, mert azt mindenképp George Clooney-nak kell megkapnia.

Mindezek ellenére a filmet mindenkinek ajánlom, aki szereti ha egy film szép mint Hawaii, könnyű mint a tengeren lebegés, és emberi mint Matt King története.