A Centrál Színház 2008-ban nagy sikerrel mutatta be Mégis, kinek az élete? című előadást, amelynek főszereplője, Rudolf Péter egy nyaktól lefelé mozgásképtelenné vált szobrászművészt alakít. Az előadás próbafolyamatában részt vett Antal Zsuzsa: a karakter hiteles megformálásában nyújtott segítséget Rudolf Péternek. Zsuzsa ugyanis éppen ugyanazt élte át, amit a darab főhőse, ám vele ellentétben Zsuzsa az életet választotta, és bár nyaktól lefelé mozgásképtelen, otthonában él és dolgozik.

Most azonban az élet úgy hozta, hogy a színháznak kell segítenie Zsuzsának, és azon sorstársainak, akik minden energiájukkal azon vannak, hogy családjuk és barátaik körében élhessenek, és aktív tagjai legyenek a társadalomnak. Zsuzsa és számos, hozzá hasonló helyzetben lévő embertársunk csak és kizárólag anyagi okok miatt kényszerül szociális intézménybe.

Annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, a Centrál Színház jótékonysági estet szervez az Ave-Reha Alapítvány segítségével. A március 11-i Mégis, kinek az élete? előadás bevételét a Centrál Színház Antal Zsuzsa és sorstársai javára ajánlja fel.

„Több mint 13 éve autóbalesetben sérültem meg. Azóta élem a négy végtagi bénultak sajátos életét. Nem mindig könnyű, de kinek nincsenek nehézségei? A baleset pillanatában tudtam, hogy az életem visszavonhatatlanul megváltozott. Azzal csak később szembesültem, hogy nem csak az én életem változott meg, hanem a családomé, rokonaimé, barátaimé, mindenkié, aki ismert. Más-más mértékben érintettekké váltak. Nem könnyű a megváltozott helyzetet elfogadni, és mindennapjait megélni. Sokat tapasztaltam. Ezeket a tapasztalatokat átadva, örömmel segítenék mindenkinek – mert mindenki érintett – abban, hogy könnyebb legyen megélni a nehézségeinket, könnyebb legyen elfogadni önmagunkat és egymást. Merjünk élni, tudjunk szerényen, önzetlenül adni, köszönettel elfogadni.” (Antal Zsuzsa)

„Miután megjelent a sajtóban, hogy a Mégis, kinek az élete? című darabot mutatjuk be a Centrál Színházban, kaptam egy e-mailt Zsuzsától. Megismerkedtünk, az ismeretségből barátság lett, a darab pedig érdekes színházi feladatból egy kicsit személyes üggyé is vált. Van egy nagy különbség azonban Ken Harrison és Zsuzsa élethelyzete között, ez pedig a család, ami a főhősnek nincsen, Zsuzsának pedig – meggyőződésem – a fiával való kapcsolata az igazi mozgatóereje. Szociális érzékenységünk, empátiánk próbája, hogy segítünk-e azokon, akiknek arra valóban szükségük van. A mindennapi élet gyakran elnyomja bennünk ezt az evidenciát, pedig úgy gondolom, ilyenkor igazából magunkon segítünk.” (Rudolf Péter)

A Centrál Színház minden érdeklődőt szeretettel vár Rudolf Péter és Antal Zsuzsa beszélgetésére, amely az előadás után negyed órával, kb. 21:30-kor kezdődik a nagyszínpadon.