A Lovakat lelövik, ugye? című darab nyilvános maratoni táncpróbáján jártunk hétfő este a Vígszínházban. Horace McCoy regényét, amely az első nagy gazdasági válság idejében játszódik, Eszenyi Enikő a mai magyar világba költöztette át. „Mindannyian egy derbi részeseivé váltunk a jelenlegi gazdasági helyzetben, feladva a méltóságunkat küzdünk, szenvedünk a játékban maradásért. Ezt a harcot próbáljuk bemutatni most a táncpróbán, és az este folyamán szerzett élményeinket, tapasztalatainkat beleépítjük később az előadásba is.” – nyitotta meg a rendezvényt az igazgatónő.

Az est házigazdájaként Csőre Gábor először bemutatta a próba résztvevőit, majd felharsant a zene és elkezdődött a nyolc órán át tartó tánc. Hegyi Barbara az első szünetben elárulta, nem készült különösebben erre a megpróbáltatásra, mivel úgy érzi, az elmúlt hónapban, a délelőtti próbák során sikerült megedződnie. „Nagyon fárasztó heteken vagyunk túl, de legalább megtanultunk kicsit táncolni. Bár van még hova fejlődnünk! (nevet) Személy szerint nekem az argentin tangó a kedvencem, igaz, mire ma eljutunk odáig, már biztos hullafáradtak leszünk!”

Több táncstílust is megismerhetett, kipróbálhatott a közönség az este folyamán, hiszen minden órában az utolsó, szünet előtti tíz percben a színészek felkértek valakit a nézőtérről, de akár szabadon, magától is becsatlakozhatott bárki a néptánc és rock&roll forgatagba. Természetesen a koreográfusok sem hiányozhattak a színpadról, előbb ifj. Zsuráfszki Zoltán és néptáncosai, majd Duda Éva és végül Budai László mozgatta meg a társaságot. A talpalávalóról pedig nem más, minit az előadás zenei vezetője, Dinyés Dániel és a Billy világának rendezője, Szőcs Artur gondoskodott, akik által felhangzott többek között a Meseautó, a Kispál és a Borz híres dala a Csillag vagy Fecske, valamint az előadásban is szereplő Dunántúli sláger.

A színészek pedig mosolyogva táncoltak, izoláltak, tanulták a koreográfiát vagy épp parodizálták azt. Lengyel Tamás, A lovakat lelövik, ugye? főszereplője a néptáncos blokknál külön kis magánműsort adott elő Molnár Áronnal és a többi fiúval, bemutatván hogyan kell eszementen csapkodni az embernek a térdét és a bokáját, mintha egy szúnyograj támadta volna meg. Ezután nem okozott nagy meglepetést Tamás válasza, miszerint ő a freestyle táncot szereti a leginkább. Bata Éva, a darab női főszereplője kávéval, zöldteával és rengeteg csokival készült az estére. „Amikor megtudtam, hogy lesz egy maratoni táncpróbánk, nagyon megörültem. Rettentően kíváncsi vagyok, hogyan fogom bírni, milyen érzéseket vált majd ki belőlem ez a szituáció, és lehet nagyon optimista vagyok, de egyelőre úgy érzem, hogy simán kibírom majd ezt a nyolc órát” – meséli Éva a második szünet alatt.

Az este folyamán gyakran ürült ki a nézőtér, azonban most nem a büfé, hanem a színpad vonzotta az embereket. A Vígvonat Eszenyi Enikő vezényletével körbejárta a nézőteret, miközben Hegedűs D. Géza rögtön három lányt is felkért táncolni a közönség soraiból. „Rendkívül lelkesítő ez a próba, és látod, jól bírom, még csak nem is lihegek!”- mondta Hegedűs D. Géza, aki a darabban Nagy Tibort, Popeye-t alakítja majd. Kerekes József a tőle megszokott fanyar humorral értékelte teljesítményét tánc közben: „Most próbálkozom először a tánctanulással és néha sikerülni is szokott egy-egy lépés, bár legtöbbször inkább nem.”

Ahogy haladt előre a próba úgy kerültek elő a szünetekben a váltás pólók, ingek. A nők pedig könnyes búcsút vettek magassarkú topánkáiktól, és inkább a kényelmes tánccipőt favorizálták, hiába nyolc óra tánc, az bizony nyolc óra tánc. Igó Éva is a lapos sarok mellett döntött végül: „Leginkább lelkierővel készültem a ma estére, na meg egy kényelmes cipővel. Nagyon szeretek táncolni, ezért kifejezetten örülök ennek a nyolcórás próbának, remélem új lépéseket is megtanulok az este folyamán.”

Sem tánclépésekben, sem lelkes gyakorló partnerekben nem volt hiány a maratoni tánc alatt. A Vígszínház újító kezdeményezését kitörő örömmel fogadták a nézők, és a visszajelzések alapján reméljük nem ez volt az első és egyben az utolsó próba, amelyre a közönség is meghívást kapott. Arra hogy miképp bírták a színészek az egész estés táncot Nagy Dániel adta meg a választ, kicsivel éjfél után: „Éjjel kettőig még bírni fogom, de utána már csak kézen állva!” Aki szeretne bepillantást nyerni a maratoni táncpróbába, a Vígszínház Facebook oldalán megtalálhatja az este során készült videókat.