A kétezer éves hagyomány lényege a lampionok esti, éjszakai csodálata és a gyakran különböző töltelékkel készített ragadós rizsből készült fehér golyók, a jüanhsziaók (yuanxiao) fogyasztása. Alakja - csakúgy, mint az esti teliholdé - az újraegyesülés, a harmónia és a boldogság jelképe. A romantikus körülmények a találkozások, a fiúk és lányok ismerkedéséhez is jó alkalmat kínálnak. Ezért már volt, hogy e napot kínai Valentin-napnak is nevezték.

A hagyomány szerint a Han-dinasztia (ie. 206-isz. 220) idején, amikor virágzott a buddhizmus, annak népszerűsítése céljából az egyik uralkodó rendelte el az első holdhónap 15. napjára a császári palotában a lampionok kifüggesztését és a szertartást Buddha tiszteletére. A későbbi, Tang-, Szung- (Song), Ming- és Csing- (Qing) dinasztiák idején hagyomány maradt a lampiongyújtás.

Manapság leginkább a piros, ovális, vagy gömbalakú lampionok a kínai ünneplés kellékei. A lampionünnepen intenzív tűzijátékkal, harsogó petárdázással mondanak búcsút az elmúlt két hét "lazaságának", az utakon már a megszokott tumultus, álló kocsisorok, az üzletek, áruházak, szolgáltatók már mindenütt a szokott létszámban és nyitva tartással üzemelnek. A gyárak, üzemek, vállalatok, kormányhivatalok ugyancsak a hétköznapi normális munkarend szerint működnek.

Forrás: MTI