Csapody Tamás a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében dolgozik bioetikusként, fő kutatási területe az erőszak és az erőszakmentesség. „Ezen belül a katonai szolgálati formákat és a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadást kutatom” - magyarázta a kutató az MTI-nek, megjegyezve, hogy e tárgykörön belül kezdett el a bori munkaszolgálattal foglalkozni nyolc évvel ezelőtt. „A második világháború idején ez is egy katonai szolgálati forma volt, még akkor is, ha sokan a katonai szolgálat megtagadása miatt kerültek ide” - idézte fel Csapody.

A bori táborokba mintegy hatezer munkaszolgálatost hurcoltak, a rabok 98 százaléka volt zsidó származású, 2 százalék pedig a katonai szolgálatot vallási okokból megtagadó Jehova Tanúi, szombatisták, nazarénusok közül került ki. „A szolgálatot megtagadóknak egyszerre jutott „jobb és rosszabb” sors a zsidó származásúaknál. Őket magyaroknak tekintették, de mivel a vallási előírásaikat szigorúan betartották, gyakran kerültek életveszélybe” - magyarázta a kutató. Ilyen előírás volt például, hogy nem voltak hajlandók katonai jellegű munkát végezni, esküt, fogadalmat tenni vagy katonaruhát húzni.

Bár a nem zsidók is nagyon rossz bánásmódban részesültek, a zsidó származású foglyok sokkal nagyobb számban haltak meg, különösen a visszaút során. Az elsőnek útnak indított 3600 fős menetből csupán 500-an maradtak életben - emelte ki a kutató, aki hozzátette, a kis egyházak tagjai emberveszteség nélkül tették meg az utat. Csapody szerint ezt akár a közös halált is vállaló összetartásuknak köszönhették, amely elismerésre késztette a németeket. „Természetesen a megmenekülésükből nem zárható ki a véletlenek szerepe sem.”

A 648 oldalas, 15 térképvázlatot és 46 fényképet tartalmazó könyv első fejezete a bori táborokba hurcolt orvosokról, fogorvosokról, állatorvosokról, felcserekről szól. A szerző bemutatja a történetüket, tevékenységüket táboronkénti lebontásban, de ír arról is, hogy a túlélők később milyen karriert futottak be. A kötethez Csapody Tamás mintegy hetven interjút készített a túlélőkkel. „Szombatistákkal sajnos már nem beszélhettem, mert 2005-re mind a 18 személy meghalt” - tette hozzá.

A második fejezet Justus Pál szociáldemokrata politikusról szól, aki Radnóti Miklóssal együtt került az egyik bori táborba. A szerző a teljes életútját áttekintette a később a Rajk-perben elítélt politikusnak.

Csapody Tamás külön fejezetet szentelt Marányi Ede alezredesnek is, aki a táborok második főparancsnoka lett 1944 januárjától. A szerző bemutatja a kegyetlenségéről, antiszemitizmusáról ismert alezredes rejtélyekben gazdag életútját. „1945 után eltűnt, de végül sikerült feltérképezni a későbbi életét: 1985-ben Fehér Antal néven halt meg 89 éves korában, Németországban.” A kutató kiemelte: a közhiedelemmel ellentétben Marányi nem tekinthető Radnóti Miklós gyilkosának, de közvetetten felelős az út során elhunyt emberekért.

Csapody Tamás arról is beszélt, hogy noha fontos korszakot zárt le ezzel a kötettel a kutatói munkásságában, de a Bori munkaszolgálatosok csak egy monográfia előzményének tekinthető. „A munka nem fejeződött be. Adós vagyok magamnak, a szakmának és a túlélőknek azzal, hogy az egész történetet megírjam az elejétől a végéig" - fogalmazott.

Forrás: MTI