Arrigo Boito operájának második, ismert változatát 1875-ben mutatta be a bolognai Teatro Comunale. Kovalik Balázs nagy hazai sikert aratott, a nemzetközi sajtóban is méltatott Mefistofele rendezésének premierje 2010-ben volt a Magyar Állami Operaházban. A százfős énekkart és gyermekkart igénylő, nagyszámú statisztát felvonultató előadás nemcsak monumentalitásában, hanem rendezői formanyelvében is kuriózum.

A díszlet fő eleme egy hatalmas DNS spirál, a színpadképbe ugyanakkor éppúgy beleférnek a boszorkányszombat-jelenet chippendale táncosai, mint a jövő álomvilágába menekülő Faust és Elena futurisztikus inkubátorai. A különleges vizuális és zenei élményt ígérő produkciót kettős szereposztásban láthatja a közönség, a főszerepben Bretz Gábor és Palerdi András, Fekete Attila és Gaston Rivero, Létay Kiss Gabriella és Bazsinka Zsuzsanna. Az előadásokat Kovács János és Köteles Géza vezényli.

„Gounod muzsikát költött Fausthoz, Boito megzenésítette Faustot.Az előjáték dübörgő recsegései és rezes visszhangjai azonnal a végtelen térbe ragadnak bennünket; és a végén a hangszerek roppant zengése, miközben az éggel dacoló ördög füttyei vakmerően kigúnyolják a nagyszerű tetőfokokat, borzongással tölti el a hallgatót.

A Mefistofele zenéje nemegyszer tele van szuggesztív fordulatokkal és hangszínekkel, amelyek talán akkor a legszerencsésebbek, amikor inkább csak ösztönös hangszerelési effektusok. Az egész mű azt példázza, hogy mit tud tenni az opera műfajával egy művelt irodalmár, akinek nincsenek eredeti zenei adottságai, viszont tízszer annyi kultúrával és ízléssel rendelkezik, mint egy átlagos rendkívüli muzsikus.”