Az Emma-trilógia után nagy várakozással vettem kezembe az írónő legújabb könyvét. Be kell vallom azonban, picit csalódtam. A lenyűgöző, magával ragadó családregény után magasra került a mérce, és nálam ezt új regénye sajnos nem tudta megütni. Ettől függetlenül fennáll minden, amit a fentiekben írtam. Ám az ajánló-író és az olvasó is ember, és ahogy mondani szokták: ízlések és pofonok.

A történet a jelenben kezdődik. A kétgyermekes tanárnő, Zsuzsa, egy házhoz siet, amit le akarnak rombolni, ezzel azonban eltűnne minden, aminek az épület helyet adott oly régen. Helyette szállodát, lakóparkot terveznek. Zsuzsa egy kis csapat élén próbál mindent megtenni, hogy fenn maradjon az épület, melynek történetét még egyetemista korában jegyezte le, és melyhez ígéret köti, hogy egyszer könyvet írjon belőle. Sok éve találkozott a ház egyik lakójával, a majd’ 100 éves Hilda nénivel, akinek három szomszédjával, egyben barátnőjével együtt könnyed kis habostorta is lehetett volna az élete, de nagyon nem azzá sikerült. Zsuzsánál pedig ott az ígéret és feladat: egy nap leírni mindent, amit Hilda néni elmesélt.

Janka nagyon jól ír, érzékletesen, sodró lendülettel, és az ember alig várja, hogy újabb és újabb részletek derüljenek ki a történetből. A múlt „rész” szövevényes, izgalmas, ám a jelen hiányérzetet hagy maga után, nem érint meg annyira, nem köt le, nem tesz kíváncsivá. Ilyenkor eltűnik a varázs. Legalábbis számomra. Ettől függetlenül Janka írásainak helye van polcainkon.

A regény az Ulpius-Ház Könykiadó Kft. gondozásában jelent meg.