Amikor egy karácsonyi történeteket tartalmazó kötetet nyitok ki, az egy kicsit mindig visszahozta a gyerekkoromat. Amikor az asztalon narancsba tűzött fahéj és szegfűszeg illatozott, a házat fenyőfa és halászlé illata töltötte be, meg azoké a finom süteményeké, amiket édesanyám az ünnepekre készített. A fa alatt ott kukucskáltak a csomagok… Majd később az ajándékbontás pillanata, az a varázslatos pillanat, amikor a csomagolópapírból előbukkan a meglepetés.

Mindig is szerettem könyvet kapni, és minél hamarabb nekiülni. A mesék világa messzire repített, olyan kalandokat élhettem át, amiket egyébként nem. A karácsonyi történetek pedig különös varázzsal bírtak. A jóság, a szeretet, a rossznak jóra fordulása sokszor katarzis erejű volt. Sosem kellett nekem sok kép, én a betűket faltam, s fantáziámban életre kelt a könyv néhány illusztrációja.

Ilyen előzményekkel vettem kezembe az Ünnepek ünnepe c. könyvet, és vártam, hogy a gyerekkori csoda megtörténik-e. A könyv alcíme: „Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől”, valamint a borítón szereplő 10 író neve rögtön világosan megmutatta: a szerkesztő nem a kisgyermekeket vette célba, és talán nem titkolt célja, hogy ezen klasszikusok segítségével szerettesse meg kicsit jobban az olvasást a mai tévénéző ifjúsággal.

E.T.A. Hoffmann Diótörőjéből vett részlettel indít a könyv, és az ugyancsak hosszú Karácsonyi ének Charles Dickenstől sem teljességében került be a könyvbe. A többi 6 magyar és még két világirodalmi szerző – köztük Mikszáth, Krúdy, Jókai - karácsonyi témájú írásai teljes hosszukban olvashatóak.

Igazából két meglepetés volt a könyvben: egyrészt, hogy a Kis herceg nem volt benne, noha az egyik legklasszikusabb karácsonyi történet. A másik meglepetés Ady Endre Buddha temploma vár című írása volt. Középiskolás koromból ismerem Adyt, az intellektuálist, és bizony ez az egyértelműen önéletrajzi ihletésű kis írás nem gyermekkorom karácsonyaihoz, hanem a középiskolai magyarórákhoz repített vissza. Krúdy Karácsony este című története megmosolyogtatott, Jókai Melyiket a kilenc közül című meséje melengette a szívemet. És így tovább, mindegyik történet más-más hatással bír.

Nem a bibliai karácsonyi történet bemutatása volt a szerkesztő, Király Levente célja, sokkal inkább annak a sokszínűségnek a bemutatása, amely minket embereket jellemez: az évszázadokon keresztül, a különböző országokban a különböző származású, foglalkozású, korú és gazdasági állapotú emberek hogyan élték meg a karácsony estét. Ki keserűen, ki énekelve, ki elmélázva, ki szeretetben.

...és mégis, azt kell mondjam, ahogy olvastam a történeteket, megtörtént az a bizonyos csoda. A szívemben megcsillant a gyertyafény ,és megszólalt a Mennyből az angyal. Az Ünnepek ünnepe méltó ajándék a fa alá.