Honnan jött az előadás ötlete?

- Régi vágyam volt, hogy létrehozzunk egy darabot kicsiknek. Gyerekkoromban rengeteget kaptam a szüleimtől, a néptánctól, a daloktól és a különböző zenei műfajoktól: most ennek az ajándéknak egy részét szeretném megosztani az apróságokkal. Azt a vágyamat, hogy gyerekeknek szóló produkciót hozzunk létre, erősítette az én két gyermekem megszületése is. Mindemellett pedig úgy érzem, a mai kultúra-ínséges időszakban, amikor egyre nehezebb a közönséget becsalogatni a színházakba, szükség van az olyan művekre, amelyek a legfiatalabb generációhoz szólnak, hogy megszerettessék velük a színházat.

Hány éves gyerekeknek szól a Tititá?

- Ha mindenképpen meg kell határoznom a korosztályt, akkor azt mondanám, hogy a nagycsoportos óvódásoknak és a kisiskolásoknak. Leginkább olyan gyerekeknek, akiknek már van alap zenei, verses, mesés élményük. De természetesen az ennél kisebbek is jól tudják majd érezni magukat a Tititán, így igazi családi program lehet a színházlátogatás.

[caption id="attachment_13911" align="alignright" width="280" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

Mennyire lesz interaktív az előadás?

– A célunk, hogy leromboljuk a nézőközönség és a színpadon állók közti falat. A Tititában különböző háztartási eszközökkel lehet zenélni, időről időre a gyerekek közül felviszünk néhányat a színpadra, ahol a zenekar tagjaivá válhatnak, a táncosok foglalkoznak velük: az előadás egyik pillanatában még egy kisebb táncház is kialakul majd a világot jelentő deszkákon.

Hogyan kell elképzelni az előadást: konkrét történet viszi majd előre a cselekményt vagy inkább a zenén lesz a hangsúly?

– Nincs meghatározott történet, az előadás magját, prózai részét Tamkó Sirató Károly versei adják. Azért rá esett a választás, mert gyermekkorom meghatározó élményei voltak az ő versei: édesanyám rengeteget olvasta nekem ezeket. Tamkó egy teljesen lehetetlen korban egy olyan avantgárd költészetet valósított meg a gyerekversek területén is, amely oly módon állta ki az idő próbáját, hogy el is vesztették az idővel való kapcsolatukat.

Említetted, hogy a gyermekeid születése óta többet foglalkozol a kulturális neveléssel is. A Tititánál bevonod őket is, akár a próbák folyamán az előadásba?

– Ehhez még kicsik. De otthon figyelem őket, amikor a verseket, dalokat, lépéseket gyakorolom. Ilyenkor többször előfordul, hogy magával ragadja őket a hangulat. Általában, amikor ezt észreveszem abbahagyom a próbát és elkezdek velük foglalkozni.

Az utóbbi időben több gyerekeknek szóló programban is részt vettél, tartottatok koncertet állami gondozásban élő gyermekek számára a Vidámparkban, de a „Mesélj minden nap!” kampányban is aktívan szerepet vállaltál.

– Számomra fontos a kulturális nevelés, mi felnőttek, szülők, művészek vagyunk felelősek azért, hogy milyen útravalót kapnak a gyerekek az élethez. Ezért szeretek részese lenni ezeknek a programoknak, másrészt pedig úgy érzem, hogy a gyerekek között jól működöm. Értjük egymást, megtaláltuk a közös hangot, én kellőképpen infantilis vagyok, hogy elfogadjanak, ők pedig olyan tiszta energiával árasztanak el, ami engem teljesen feltölt.