A Korniss Péter – Závada Pál szerzőpáros nehéz feladatra vállalkozott, amikor úgy döntött, az olvasók elé tárja 24 honfitársunk életét. Nehézre azért, mert nem az volt a céljuk, hogy 24 híres ember életét foglalják kötetbe. Nem 24 színészt, vagy 24 zenészt, vagy 24 politikust választottak. Egyáltalán: nem 24 amerikai hírességet. Ja, és főképp: nem 24 valóságshow szereplőt.

Úgy döntöttek, hogy 24 különböző életkorú, foglalkozású, stílusú, gondolkodásmódú, mindkét nemből származó honfitársunk életét tárják elénk. Egy név, egy foglalkozás és egy egész oldalas színes, teljes felsőtestet megmutató saját készítésű stúdióképpel kezdődik mindegyik életrajz. Majd négyoldalnyi önéletrajz néhány fekete-fehér fényképpel a szereplők magángyűjteményéből. Az életrajzok mindegyike ugyanarra a sémára épül: mikor-hol született, milyen körülmények között nőtt fel, kik voltak a meghatározó emberek, momentumok a gyermekkorban, hogyan alakult az identitástudatuk, és a tanulás-pályaválasztás kérdése, milyen tényezők segítették elő vagy éppen gátolták a pályaválasztást, végül pedig az illetők saját véleménye, nézőpontja a világról.

Igen nagy feladat, mint mondtam. Mert mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolására igen szűk keretet szabtak saját maguk számára a szerzők. Négy oldal fejenként, s többnyire ez sincs teljesen kihasználva. S ha úgy nézzük, ebben a 25x4 oldalban sűrűsödik össze hazánk történelme a kisemberek szemszögéből – mégpedig több mint 100 évre visszamenőleg, hiszen a családok bemutatása sokszor a nagyszülőket is tartalmazza.

24 különböző embert ismerünk meg, igaz, eléggé felületesen, és mégis különleges mélységben. Igazából tisztelem őket azért a bátorságért, amellyel felvállalták az ország nyilvánossága előtt nevüket, arcukat, foglalkozásukat, életüket, gondolataikat. Nem tudom, hogy én merném-e a helyükben. De ők merték. Azt hiszem, mindannyian fontosnak tartották, érezték, hogy ez nem egyszerűen csak egy könyv, hanem egy nagy magasztos ÜGY érdekében kell feltárulkozniuk.
S hogy mi ez a magasztos ügy? Mi az, ami a 24 különböző sorsban mégis közös? Nem más, mint a származásuk: a 24 ember mindegyike egytől egyig roma származású, ki teljesen, ki csak félig-meddig. De mindegyikük őszintén vállalja ezt. És mindegyikük egytől egyig foglalkozását becsülettel, kitartással és szorgalommal űző ember. Őszintén elmondom, hogy megszólítva éreztem magam sokszor, amikor arról beszéltek, mennyire jelentett nekik problémát az identitástudatuk. A többségnek természetes volt kimondani: „Cigány vagyok”. Én nem vagyok az, de gyerekkoromban kreol bőröm miatt folyton annak néztek. És ez mindig is zavart. De ha jó mélyen belegondolok, valójában sosem az zavart, hogy én úgy nézek ki esetleg mint egy cigány, hanem mindig is az a kérdés zavart, hogy miért érzem magam egy ilyen kérdésnél azonnal zavarban magam? Miért érzem megszégyenítőnek ezt a kérdést?

Nos, talán ezért is fogott meg annyira Tamási Lajos: Szégyen című verse Ajánlom mindenki szíives figyelmébe az említett verset és ezt könyvet is.

Korniss Péter – Závada Pál: Egy sor cigány – Huszonnégy mai magyar című könyve a Corvina kiadó gondozásában jelent meg.