A filmsorozatot a londoni Goethe Intézet állította össze Oliver Baumgarten és Nikolaj Nikitin neves filmes szakemberek közreműködésével. Az 1960 és 1974 között keletkezett alkotások sorában egyaránt vannak klasszikusok - ilyen
például a John le Carré-adaptáció -, és elfelejtett remekek a hidegháború legdermesztőbb esztendeiből. A kém alakja a vasfüggöny mindkét oldalán lenyűgözte a mozilátogatókat, hiszen a nagypolitika hatalmi játékainak titkos segédeként a korszellem egész kettőssége tükröződött benne. Ha a kém a jó oldalt szolgálta, hős volt, ha a rosszat, akkor a gonosz szolgája. A közönség előbbi esetben saját fölényérzete jegyében azonosulhatott vele, utóbbi esetben viszont belevetíthette a politikailag megvetett ellenség képét. Nem csoda, ha kémfilm és politikai propagandafilm között gyakran elmosódtak a határok. A populáris kultúra keleten és nyugaton egyaránt ezzel reagált a tartós félelemre, a politikai ellenféltől érkező fenyegetésre.

A celluloidfüggöny 2011 novemberében gördül fel Budapesten, a sorozatban egy-egy bolgár, nyugat- és kelet-német, brit, francia, román, csehszlovák, lengyel és magyar film lesz látható. A programot két Bécsben játszódó (egy svájci és egy brit) film egészíti ki. A műfaji skála az akciófilmtől a lélektani tanulmányig, a színre vitt ideológiától a kritikai élű paródiáig terjed. A celluloidfüggönyt Budapesten a helyi Goethe Intézet kezdeményezésére, a EUNIC Hungary tagjainak közreműködésével vetítik.