A magyar sorozatokkal kapcsolatban van egyfajta félsz az emberekben: rendszeresen felmerül, hogy vajon egy itthon gyártott sorozat lehet-e jó színvonalú. Amikor egy színész felkérést kap egy magyar sorozatra, mi fordul meg a fejében?

Nekem nem volt félelem. Egy jó ügynökség hívott castingra, tudtam, hogy az HBO áll a háttérben, ezért biztos voltam benne, hogy minőségi produkció készül majd. Szerencsére nem kellett csalódnom.

Hogy tetszik a kész változat?

A bemutató vetítésen szorongtam, de a magam játékán kívül mindenkiével nagyon elégedett voltam. Mindenki remek a szerepében. A forgatókönyves csapatnak óriási munkája van az egészben, amikor a forgatókönyvek első változatát olvastam, még sok helyen nem igazán volt magyar a sztori. De aztán szépen összeállt.

Te magad sorozatfüggő vagy?

Nem, soha nem voltam az. Talán a Rabszolgasors volt az utolsó, amit néztem, meg a Tűzvonalbanra kattantam rá egy időben. De arra is azért, mert szinte mindenki ismerős volt benne és kíváncsi voltam rájuk.

A sorozatbéli karakteredre, Dávidra, mondhatjuk, hogy egy tutyimutyi balfék?

Igen, mondhatjuk. Kicsit rángatják a nők ide-oda. De ha abból indulunk ki, hogy azért nem választja a szerelmét, mert egy másik lány gyereket vár tőle, és felelősségteljes apa akar lenni, akkor láthatjuk, hogy komoly, férfias elhatározásra is képes. Ennek ellenére azt gondolom, hogy sok mindenben nem úgy cselekszik, ahogy kellene. De nekem is volt ilyen időszakom az életben, szerencsére már túl vagyok rajta.

Mit gondolsz, mennyit változik majd az életed a sorozat által?

Nem tudom megmondani. Engem szerintem taszít a népszerűség, hiszen már többször lett volna rá lehetőségem. Jelen pillanatban haladok azon a mezsgyén, amelyet kijelöltem magamnak, emellett se jóra, se rosszra nem számítok.

Hol láthatnak azok, akik a Társas játék után másban is szeretnének megnézni?

Játszom a Centrál Színházban, a Madáchban a Csoportterápiában, illetve november végéig még műsoron van a Varsói melódia a Pinceszínházban. Ebben Dorkával együtt szerepelünk.