Kultography

Kalandok a Nemzeti Táncszínház gépházában

Kalandok a Nemzeti Táncszínház gépházában

Kultography írása itt: - 2011-09-20 07:36

A Kulturális Örökség Napokat idén a kormányzat szeptember 17-ére szervezte. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy az ország kulturális és műemlék épületekben működő közintézményei megnyitják kapuikat és bárki, ingyenes vezetésen vehet részt, amelyen bemutatják az adott szervezet történetét, múltját, megmutatnak mindent csaknem a pincétől a padlásig. Egyfajta kulisszajárás olyan helyekre, ahová a hétköznapokban egyébként csak az ott dolgozók mehetnek be.

Mi idén a Nemzeti Táncszínházat választottuk - több okból is. Egyrészt kolléganőnk, Mittelholcz Dóra, ezt könnyen megszervezte nekünk (amiért külön köszönet!), másrészt annyit már tudtunk, hogy erőteljes a kontraszt a színházépület külső és belső megjelenése között. De ha még nem lenne igazán szívből jövő az indoklás, bevalljuk, legjobban a hétvégi Édes napok csokifesztivál közelsége (amelyet a budavári Oroszlános udvarban tartottak - a szerk.) győzött meg minket. Ez persze cseppet sem von le az élmény értékéből, sem érdeklődésünkből.

A programot úgy hirdették, hogy Kulisszajárás a pincétől a padlásig. No, kaptunk is bőven az élményekből. Először megnéztük az épület oldaldalához kapcsolt, egykori karmelita rendi étkezőtermet (Refektórium), amely jelenleg egy kamarateremnek ad otthont - itt mutatkozhatnak be a pályakezdő táncosok és koreográfusok. A terem gyönyörű falfestéssel bír. Aztán - nem vicc - a kollégák levitték a látogatócsoportot a pincébe is. Elsőre túl sok meglepetés nem ért minket a sok csövet és elosztópanelt látva. A látogatásvezető azonban elárulta, hogy az ott található nagy vasajtó mögött egy több száz méter hosszú alagút húzódik, amely egészen a Mátyás templomig ér - bár jelenleg le van zárva. Bunkertúrázóknak felfedezésre ajánlott, állítólag kalandos egy túra. Megnézhettük emellett a nagyszínpadot alulról és azt az emelőberendezést is, amelyet veszélyessége miatt kénytelenek voltak a munkások 2001-ben behegeszteni, így az már nem használható, csupán mementója a korábbi idők technikájának.

A vezetés legérdekesebb része talán az volt, amikor a színpadon állva tapasztalhattuk meg, milyen egy táncosnak előadás közben. A fények és a hangok, a tájékozódás és az egyensúlyozás nehézsége nem kis feladat elé állítja a Nemzeti Táncszínházba fellépő táncosokat.

Az épület egyébként sok száz éves történelme érdekességekben és fordulatokban gazdag, a kíváncsi és történelemkedvelő olvasóinknak ajánljuk, hogy a Nemzeti Táncszínház oldalán olvassanak bele a részletekbe.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása