Mindig más olyan írást olvasni, aminek a szerzőjét ismerjük. Nem feltétlenül elfogultságról van szó, csak egy állandó lenyomatról a sorok között. Így fogtam én is hozzá Vörös István regényéhez, amely a Keresztelés özönvízzel cím mellé a "Befejezhetetlen krimi" alcímet kapta. Ezen el is mosolyodtam, hiszen kis rosszindulattal ez egy minősítés is lehetne, aztán kiderült, hogy tényleg az.

Vörös István mindent tud az irodalomról, amit tudni lehet, és mind íróként, mind emberként különleges stílusú ember, szigorúan jó értelemben véve. A mostani regény egy irodalmi krimi, amelyet a narrátor narrátora indít el, és saját életéről mesél, de valahogy mégsem. Az ilyen jellegű történetmesélés rövidtávon működik, ötven oldal után viszont kifejezetten idegesítővé válik. Nagyjából eddigre sikerül eljutnunk a második szálig, amelyet az első mesélő saját története elfedésére hoz fel. Adott egy kiugrott pap, aki ismeretlen tájakat keres, ahol elfelejtheti múltját, amelyről sokat mi sem tudunk meg. Egy özvegy ember és három lánya ad neki szállást. A bonyodalmak itt kezdődnek, mivel a család sötét múltja a jelenig kísérti őket, és belengi az egész cselekményt. Ahogy annak lennie kell, hátborzongatóan furcsa romantika is kialakul a három lány és hősünk között, aztán hirtelen meghal az apa. Gyilkosságnak tűnik az eset, ahol mindenki mindenkit hibáztat és felment egyszerre, és történetet mesélő narrátorok néha egymást váltva próbálják bizonyítani az olvasóknak, hogy ők irányítják a cselekményeket. A krimi csattanója is megcsúszik, és nem találja telibe a regény végét. Mindkét mesélő rövidre zárja mondandóját, és azon kapjuk magunkat, hogy az utolsó lap végére értünk.

Rengeteg stíluselem találkozik a regényben, de bennem mindez olyan érzést keltett, mint amikor a bűvész egyszerre veszi elő a cilindert, a nyulat, a pálcát, a varázsdobozt és a fűrészt, és aztán elindul a lengő trapéz és a labdán egyensúlyozó elefánt felé. A végén pedig a legőszintébb sajnálatomra egy kicsi katarzis sem marad. Biztos vagyok benne, hogy a regénynek van célközönsége, és hogy nekik igazi csemegét jelent a Keresztelés özönvízzel, de sajnos nekem a regény végére sem sikerült a célközönség tagjává válnom.