[caption id="attachment_9175" align="alignright" width="217" caption="Andrew Quinn"][/caption]

Korábban filmeknél dolgozott. Mennyivel másabb egy színpadi mű esetében a munka?

– Az operaelőadásban a produkció legnagyobb része élő. A táncokat akkor táncolják, az ének és a zene maga is élőben szólal meg. Az én munkám az, hogy olyan effekteket tervezzek amelyek erre reagálnak. A nehézség benne az, hogy én hiába tervezek el valamit, nagyon sok dolognak kell megfelelni (fények, zene, színészi mozgás), amit előre nem tudok eltervezni, hanem a próbafolyamatok alatt derülnek ki. Egy film esetében ez teljesen másképp néz ki, ott azért nagy könnyebbség, hogy már rögzített felvételekhez kell tervezni.

Mi jelent a legnagyobb nehézséget egy élő show esetén?

– Az, hogy elkapja az ember a zenei jeleket. A próbák nagyon fontosak ebből a szempontból.

Melyik mozifilmen szeretett a legjobban dolgozni?

– A Dark City című Alex Proyas alkotáson. Az a kedvencem. Nagyon kis csapattal dolgozunk (8 ember), amitől családias lett a hangulat, Proyas pedig kitűnően megértette a technikai dolgokat, így könnyű volt vele dolgozni. Ehhez persze sokat segített, hogy volt már tapasztalata a számítógépes grafika használatában.

Talán a legemlékezetesebb a filmek közül, amelyeken dolgozott, a Mátrix. Milyen emlékei vannak ezzel az alkotással kapcsolatban?

– Az, hogy a Wachowski-párossal mennyire jól lehetett dolgozni, illetve, hogy az egyikük hanggal és gesztikulálással mutatta meg nekünk az elképzeléseit, azt, hogy mit szeretne, ami nagyon megkönnyítette a munkát. Ez nagyon nagy segítség az olyan animátoroknak és zenészeknek, mint én vagyok. Amit még nagyon szerettem, hogy itt is kis stábbal dolgoztunk, és hogy számos animációs szakember, akárcsak én, szintén zenész volt.

Zenész is. Szereti az operát is?

– Igen! Milánóban élek, évente tíz alkalommal megyek a La Scalába. Bérlettel már 14 euróért lehet jegyet kapni, ami szerintem igazán semmiség.