Egy év kivételével – amikor Laci balesetet szenvedett – mindig felléptetek a Szigeten. Eddig a fő színpadon szerepeltetek, most azonban a Rock-Metál Nagyszínpadon volt a koncert...

Lukács Laci: Ez egy új helyszín, most első alkalommal hozták létre ezt a színpadot a szervezők. Itt a hard-rock és metál képviselői kaptak helyet. Való igaz, hogy eddig minden évben a Nagyszínpadon volt a Tankcsapda, idén azonban a fő helyszínen már csak külföldi fellépők kaptak helyet. Így kerültünk mi is erre az új helyszínre. Ez egy kicsit nekünk is furcsa, de egyben pozitívum is, mert ennek az új színpadnak mi esti főfellépői vagyunk. Minden korábbi napon külföldi együttes volt az esti koncertet adó banda.

Fejes Tamás: Ami szintén jó ezzel az új színpaddal kapcsolatban, hogy a keményebb zenék kaptak egy színpadot. A korábbi években sátorban kellett fellépniük ezeknek a csapatoknak.

Voltatok kint más napokon a fesztiválon?

FT: Igen. Prince-t megnéztem, illetve Motörheaden is voltam. Ezen Lacival együtt. Prince-re nagyon kíváncsi voltam, érdekelt, hogy milyen lesz a produkció, amit csinál. Szuper volt. Az, hogy valaki ennyi idősen, így toljon egy koncertet, ilyen alázattal a közönség felé, csodálatos dolog, le a kalappal előtte.

Zenészként más szemmel néztek egy koncertet, mint egy civil?

L.L.: Változó. Én a Motörheadet láttam itt a Szigeten. Mivel eleget ittam már ahhoz, hogy ne legyek zenész, csak rajongó voltam. De ha egy zenekart azért nézek meg, mert technikai szinten érdekel, hogy mit csinál, akkor természetesen zenész szemmel nézem a fellépést. Sok olyan együttes van, akit tudok maximálisan rajongóként nézni. A Motörhead is ilyen, ott csak csápoltam a közönség soraiban.

F.T.: Prince-t én megpróbáltam szakmai szemmel nézni. Kíváncsi voltam, hogy milyen a női gitáros, milyen session zenészekkel dolgozik.

Ennyi idő után egyébként tudtok még tanulni másoktól, van még mit tanulnotok?

L. L.: Ha a jó papról azt mondják, hogy holtáig tanul, akkora jó zenész, zenekar ismérve is az, hogy mindig tud még mit tanulni. A technika, technológia állandóan fejlődik, ezért célszerű, ha az ember nem ragad le valahol, hanem igyekszik lépést tartani a világ fejlődésével, ez pedig állandó tanulást igényel.

Az Unicummal közösen csináltatok egy tehetségkutató projektet, az Unicum Tehetség Keresőt. Mit tapasztaltatok ezen a megmérettetésen?

Molnár Levente: Azt, hogy nagyon sok jó fiatal zenekar van, csak nincs felület, ahol meg tudnának jelenni. Most ezzel a projekttel kaptak egy kis figyelmet, be tudtak mutatkozni.

L. L.: Nagyon sok zenekar van. A nagy számok törvénye alapján a sok zenekarban szerencsére vannak nagyon jók is. De mivel rengeteg a vadász és kevés a fóka, ezért egy kezdő zenekar számára minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy megmutathassa magát, és ilyen lehetőség volt az Unicum Tehetség Kereső is.

Az olyan tehetségkutatókban, mint az X-faktor és a Megasztár nem igazán kap szerepet a rockzene.

F. T.: Ez nem csak ezen műsorok esetében van így, Magyarországon alapjában véve a rockzene háttérbe szorul. Ez egy általános probléma. Amíg Amerikában a rap meg a rockzene megy a legjobban, addig nálunk ez pont fordítva van. Pedig pont az olyan fesztiválok, mint a Sziget, megmutatják, hogy igény lenne rá, hogy a rockzene is teret kapjon.

L. L.: A Megasztár meg az X-faktor zenei mázzal leöntött műsorok, de nem igazán arról szólnak, hogy ki a tehetséges, hanem arról, hogy jó legyen a nézettség. És mivel nem igazán a zenéről szól az egész, hanem a nézettségről, ezért készítők a műfajok között nem is tesznek különbséget. De hozzáteszem, ezeknek nem is kell rockzenei tehetségkutatóknak lenniük. A rockzene attitűdje teljesen más. Egy rockzenekar nem onnan indul, mint ahonnan az említett műsorokban szereplő srácok.

[caption id="attachment_8946" align="aligncenter" width="650" caption="Fotó: Kovács Áron"][/caption]

Mit tanácsolnátok annak, aki ma alapít rockzenekart?

F. T.: Fejezze be.

L. L.: Hagyja abba.

M. L.: Tanuljon szakmát, tanuljon tovább.

L. L.: Ez nagyon nehéz. Nem lehet általános érvényű tanácsokat adni. Minden szituáció más, minden ember más. Éppen ezért nincs két egyforma zenekar sem, így nem lehet sablonokból építkezni. A Tankcsapda megalakulásakor nekünk órási helyzeti előnyünk volt: Magyarország akkor lett népköztársaságból köztársaság. Abban az időben az emberekben megvolt a felszabadulás érzése, éppen ezért minden érdekelte őket, mindenre nyitottak voltak. Mi ebben a közegben kezdtünk el Tankcsapdázni, és ez sokat segített. Jó helyen voltunk, jó időben. Manapság egy induló zenekarnak rengeteg olyan dologgal kell megküzdenie, amivel nekünk nem kellett. Az is igaz, hogy nekik más dolgok mennek gyorsabban, mint annak idején a Tankcsapdának. Mi még két kazettás magnóval másolgattuk a kazettákat, hogy eljuttassuk a zenénket az emberekhez. A maiak viszont már csak feltöltik a YouTube-ra és tömegeket érnek el.

Nektek is mondták annak idején, hogy inkább fejezzétek be és tanuljatok szakmát?

F.T.: Persze, folyamatosan ezt mondták.

L.L.: Most is ezt mondják. Ugyan nem tiltották a szüleim, de anyám meg volt róla győződve, hogy 16-17 éves koromra elmúlik ez a hülyeségem.

F. T.: Nekem mondta anyukád, hogy most is ebben reménykedik.

Bár mára már valószínűleg megbékéltek a dologgal. Mi az, ami a következő egy évben vár rátok?

M.L.: Új dalokon fogunk dolgozni. Annak fényében, hogy halad a munka végiggondoljuk, hogy mikor jövünk ki új anyaggal és, hogy mi lesz az.

De ezek szerint akkor egy éven belül várható az új lemez?

L. L.: Persze, persze. 2009 őszén jött ki az utolsó stúdióalbumunk, ennek most már lassan két éve, így itt az ideje, hogy csipkedjük magunkat.

Tehát megígérhetjük a rajongóknak, hogy egy éven belül a kezükben lehet az új CD?

L. L.: A megígérni szót soha nem szoktam használni, még a magánéletemben sem. Az biztos, hogy igyekezni fogunk.