Emma Litton szerető család helyett internátusokban, és a nagyvilág különböző pontjainak társaságában nőtt fel. Apjának, Bennnek, az öntörvényű híres festőnek a család mindig is csak sokadik volt a sorban, és bár egy-egy nő mindig színesítette élete vásznát, a központi helyet életében mégis a művészet foglalta el. Sok év után Emma Porthkerrisbe, gyerekkora színhelyére tér vissza, hogy újra megismerje apját. Ám a várva várt együttlét megint nem tart olyan sokáig, mint ahogy a lány szeretné, és miközben Ben magabiztosan dübörög a pályáján, Emmának nulláról kell kezdenie mindent. Egy férfi azonban a háttérből egyengeti útját…

Az alaptörténet, két ember egymásra találása, mindig érdekes, szívet melengető helyzet. Pláne, ha az illetők családtagok. A találkozás számos elfojtott sérelmet hozhatna felszínre, de a regényben igazi konfliktust mégsem találhatunk, ettől pedig a történet kissé hiteltelenné válik. A regényt olvasók már néhány oldal után könnyen rájöhetnek a történet irányára, sőt, a boldog végkifejletre is. Az események, az elfojtott érzelmek így nem hajthatnak minket előre, inkább a történet kellemes bája tölti ki a lapokat, és mi is így sodródunk tovább és tovább. Bár nem érzi az olvasó, hogy legszívesebben letenné a könyvet (mert valljuk be, ez néha bizony előfordul egy-egy „remekműnél”), az mégsem érinti meg annyira, mint ahogyan tehetné, és a katarzis is elmarad a happy end ellenére.

Kicsit kellemes, kicsit melengető, kicsit megindító, de kevésbé, mint ahogy azt az olvasó szeretné.

A most 87 éves írónő regényeit több millióan olvasták már, és több mint 40 tévéfilm született a német ZDF csatornán regényeiből.

A regény az Ulpius-ház  Könyvkiadó Kft.  gondozásában jelent meg.