Természetes, hogy egy 15-16 éves fiú verseiben is szívesen foglalkozik saját és a másik nem testének "felfedezésével", de azt gondolhatnánk, hogy ez az évek múlásával változik. Nálad nem így történt, hiszen még mindig ez az egyik központi témája verseidnek. Miért van ez?

Nálam ez a „felfedezés” valamivel korábban kezdődött. 13-14 évesen végzős diákok körében mozogtam. Én voltam a társaság fiú tagjai közt a kölyök, a nagyobb lányoknak pedig a friss hús, a csemege. A felfedezés ugyanakkor nem egy véges folyamat – a női test rejtelmei határtalanok. Mikor tizennégy évesen az első verseim megjelentek, mindenki azt jósolta, hogy ki fogom nőni ezt a témát tizenhét-tizennyolc éves koromig. Most huszonhárom vagyok. De szerintem nyolcvan évesen is fog ez a téma foglalkoztatni. A különbség-változás csak a megfogalmazási módban mutatkozik meg.

A Kolozsvári orgia az első Magyarországon megjelent köteted. Mi alapján válogattad össze verseidet a magyar olvasóknak?

A kolozsvári orgia cím mögött egy olyan szándék rejlik, hogy felvázolja az elmúlt 6-7 év Kolozsvárját, a kocsmától az ágyig, a szerelmektől a másnaposságig – az én látásmódomban. Ez a könyv a krónikája az elmúlt hét év diákéletének. A verseket úgy válogattuk, hogy ezt a témát járják körbe.

Az általad választott téma és hangvétel néha nagyon közönségesnek is hathat, de mégsem az. Hogyan teszel különbséget az irodalmiság és a közönségesség között?

Az obszcenitás, trágárság vagy akár a szexualitás önmagában akkor válik közönségessé, ha nem motiváltan használjuk azt a bizonyos obszcén-trágár kifejezést. Emellett szerintem akkor is hathat közönségesnek, hogyha az a bizonyos szövegrész nem elég erős, nem elég durva. De különben ezt a szót, hogy „közönséges” nem igazán használom. Ez a prűd emberek szava. Az ember azt gondolná, hogy a 21. századra kicsit kiszélesedett az emberek látóköre, holott dehogy. A társadalom 2011-ben korlátoltabb, betokosodottabb, mint valaha. Ugyanakkor mindenki számára más és más dolog közönséges. Van, aki szerint az én verseim azok; szerintem meg közönséges egy gyenge szóvicc, egy nyálas vers vagy egy müllerpéter-féle nemiszerv-pótló könyv.

A kötet hátulján azt olvashatjuk rólad, hogy "szemtelen, szabad szájú, kölykös jelenség vagy". Nem félsz attól, hogy egyszer kinövöd ezt a "szerepet"?

Én belülről nem igazán látom, hogy milyen jelenség vagyok, de a visszajelzések egyértelműen arra utalnak, hogy van ebben valami. Ez is olyan, mint az, hogy majd kinövöm a szexualitást, mint témát. A szabadszájúság valószínűleg azzal magyarázható, hogy utálok viselkedni, jobban mondva nem „utálok”, hanem inkább elhanyagolom azokat a társadalmi normákat, amelyek a jó modort megkövetelik.

A te stílusoddal viszonylag könnyű kitűnni, de nehéz kitűnőnek maradni. Hogyan lehetséges mégis?

Hogy kitűnő vagyok, vagy sem, azt nem az én feladatom eldönteni. Nyilván hiszek abban, amit csinálok. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a műfajt soha sem fogja mindenki szeretni, de mindig lesznek olyanok, akik imádják. Nem én vagyok ennek a műfajnak az egyetlen művelője. Valami oka mégis van annak, hogy nem maradtak a fiókban a verseim. Talán mégsem lennének annyira közönségesek?

Tudjuk, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Amelyik költő sokat ír a szexről, annak milyen a kapcsolata a nőkkel?

Engem már harapott meg kutya, és előtte ugatott is, tehát nem igazán hiszek ebben a közmondásban. Imádom a nőket, mindig is imádni fogom. Úgy, ahogy vannak, minden örömmel és bosszúsággal együtt, amit nekünk okozni tudnak. Sok nő kikerül, mert ismeretlenül is nőcsábásznak titulál. Egy igazi, profi nőcsábász nem igazán táplál érzelmeket – én hetekig tudok romokban heverni a szerelemtől. Ugyanakkor s szerelmet nem egy tökéletes, kimondottan pozitív élményként fogom fel. A szerelemhez nem csak a romantikus vacsorák és a forró éjszakák tartoznak. Ez az érzés önző, magának való, az ember mélységesen tudja gyűlölni azt, akibe szerelmes – ezt a fel nem vállalt, kevésbé rózsaszín részét próbálom én némiképp fölvállalni, bemutatni ezekben a férfi-sovinisztának titulált versekben.

A körülötted élő nők nem szokták kikérni maguknak, ahogy általában róluk írsz? Úgy tűnik, a te világodban nekik csak statiszta szerep jut. Abból se a legkellemesebb.

Feltételezem, hogy nem a szeretőkre gondolsz, hanem a női barátaimra. Ezek a lányok-hölgyemények nem szívbajosak, őket elég nehezen lehet megbotránkoztatni. Mindemellett nem feministák – feminista barátaim nincsenek. Nem antifeminizmusról beszélek – aközött, hogy az ember nem feminista és hogy antifeminista, óriás különbség van. Az asszony-barátaim élvezik ezt a műfajt, jól szórakoznak rajta. Főleg, hogy sok versnek jól ismerik a történetét. Nem hinném, hogy ezt a „beavatott statiszta” szerepet kellemetlennek tartanák. De előfordul már olyan is, hogy ezek a statiszták főszereplőkké léptek elő.

Kik olvassák elsősorban a verseidet? Van stabil rajongói táborod?

Verseimet többnyire az én korosztályom béli lányok, és a férfiak koruktól függetlenül olvassák. De olyan is előfordult már, hogy jó ötvenes éveiben járó idős hölgy jött dedikáltatni. Ez egy olyan stílus-témakör, amely sokkal több embert érdekel, mint ahány felvállalja. Gyakran hangoztatom, hogy nem szégyen, ha az embert érdekli a szex. Egy nagyon érdekes-tipikus jelenség, hogy egy felolvasóesten ül egy idős házaspár a közönségben, és mindkettőjükön látszik, hogy élvezik a pajzán verseket, de a bácsi nem mer nevetni a néni előtt, és a néni nem mer nevetni a bácsi előtt.

Az erdélyi könyvterjesztés miatt rajongói táborról eddig nem igazán beszélhettem – sokkal közvetlenebb a viszony, az író egy kávéházban üldögél az olvasóval. Ugyanakkor nem föltétlenül szeretem a rajongó fogalmát, ez ugyanis valamiféle távolságot feltételez. Engem Kolozsváron ugyanabban  kocsmában az esti órákban többnyire meg lehet találni, le lehet támadni a verseim miatt vagy el lehet velem fogyasztani egy sört. Amit az Ulpius-ház csinál a szerzőkkel, az viszont egy csodálatos dolog: ez az a kiadó, amely ténylegesen eljuttatja a könyvet az olvasókhoz. Ennek köszönhetően indult be viszonylag gyorsan a facebook rajongói oldalam (facebook.com/markusandras). Azon az oldalon szoktam megmondani az őszintét napi két-három alkalommal.

Van példaképed akár a magyar akár a világirodalomban? Kiktől olvasol szívesen?

Természetesen van ilyen. A példaképem és egyben kedvenc költőm is Petőfi Sándor. Tőle bármikor szívesen olvasok.

Játék! Ha érdekel Márkus András legújabb könyve és szeretsz játszani, csak annyi a dolgod, hogy válaszolj három egyszerű kérdésre. A válaszokat a sajto@kultography.hu címre várjuk péntek este 20 óráig. Két szerencsés nyertes pedig A kolozsvári orgia című kötettel gazdagodik.

Mikor született Márkus András?

Melyik városban találkozhatunk vele leggyakrabban?

Kitől olvas a költő a legszívesebben?