Jessie J-t, akit a londoni anyakönyvvezető Jessica Ellen Cornish néven ismer először egy aluljáróban készült videón láttam, amikor is egy magnó kíséretében énekelt a new york-i járókelőknek. Természetesen egyből tovább folytattam a kutatást, és így találtam Jessie saját szobájában készült felvételeire, amint az ágya mellett ülve énekelte Mamma Knows Best című dalát. Ez után már magától értetődő volt, hogy beszerzem Who You Are című albumát.

A lemez nyitó dala egyben a legismertebb is, valószínűleg többen ismerik, mint magát a szerzőjét. A Price Tag elég pontosan összefoglalja Jessie J üzenetét, amelyet később az egész albumon keresztül ki is fejt: nem a pénz vagy a külsőséges dolgok számítanak, nem ezek tesznek boldoggá, hanem az álmain, és természetesen a zene. Jessie egyébként többek között azért jó, mert ezt lelkesen el is hisszük neki, anélkül, hogy banalitással vádolnánk. A Price Tag sikerét Jessie mellett B.o.B.-nek is köszönheti. A Nobody's Perfect egy nagyon jó alapritmusú r'n'b dal, és elég jellegzetes is, mivel az előadójának különlegessége abban is áll, hogy olyan érzésünk van, mintha abban a pillanatban találná ki, hogy mit hogyan énekel. Ehhez pedig minden hangi adottsága megvan, a torkával azt csinál ugyanis, amit csak akar. A korai Nelly Furtado jutott eszembe a dalról, és bizony ez sokat sejtető megállapítás. Abracadabra a kilencvenes évek pop világába repülünk, és újra visszaköszön a domináns alapütemre való éneklés, amit némi gitár- és zongorajáték színesít.  A Big White Room élő felvétele került fel az albumra, de Jessie esetében ez nem jelent minőségi romlást, sőt. A dal az egyedüllétről szól, amikor egy hatalmas de mégis üres tér vesz körül minket, ahol mindenki lát, de senki sem ért, ezért csak mosolygunk tehetetlenségünkben. Valószínűleg sok nagy fehér szobában fog még felcsendülni ez az "egyszálgitáros" darab.  A Casualty of Love egy visszafogottabb zenei világot teremt meg, amihez alkalmazkodva Jessie is kevesebbet enged ki a hangjából, de hiányérzetünk így se marad, habár valószínűleg nem ez az album legerősebb dala. A Rainbow finom átvezetés a lemez keményebb részére, ahol Jessie hangján túl a karmait is megismerjük. A Who's Laughing Now az előzőeknél egy sokkal hip-hop-osabb szerzemény lett, pörgős ütemmel, kreatív hangi és zenei megoldásokkal. Ha autóban ülnénk, most váltanánk fel négyesbe. Az album második legismertebb dala a Do It Like A Dude, amihez egy elég kemény video is készült (úgy tűnik Jessie-t sem kell félteni), de ha lehetek egészen személyes: vizsgaidőszak-jellegű feszültségek levezetésére nekem bevált. A Mamma Knows Best című dalról már volt szó, természetesen ez is lemezre került. Liza Minelli tudta hajdanán ilyen jól kiengedni a maga oktávjait. Ha az előző dalt feszültség levezetésére használjuk, ez nagyon jól illik különböző házimunkákhoz (különösen azoknak, akik szeretnek fakanálba vagy habverőbe énekelni). A L.O.V.E az idei nyár egyik nagy slágere lehet, mert szövegileg és dallamvilágában is olyan, amit szívesen hallgatunk, miközben a Balatonra tartunk az autópályán. A Stand Up ismét egy olyan dal, ami arról szól, hogy álljunk ki magunkért, színvonalában ez is tartja a szintet az első dalnál felállított magas léchez. A következő szám egy kis pihenőt jelent, az I Need This basszus gitáros alapja ad egy kis rockos beütést a dalnak, de ez csak színesíti az albumot, és nem érezzük azt egysíkúnak. Jessie ügyesen rakta össze az albumot, hiszen az egyik (ha nem a) legjobb dalt a végére hagyta. A Who You Are-ban minden megvan, amit egy ilyen kvalitású énekestől elvárhatunk. Ha van olyan, akit Jessie az első 12 dal során nem győzött meg, azt most biztosan megnyeri. Hangban, zenében és szövegben az album legerősebb dala, nem véletlenül lett ez a címadó is.

Az album ajánlott mindenkinek, aki szereti a szívből-lélekből éneklő zenészeket, akik gipszben is képesek színpadra állni (vagy inkább ülni) a rajongóikért, vagy aluljáróban énekelni az arra rohanó amerikaiaknak.