Ő életed szerelme? De félsz, hogy elveszíted? Nem, ha hajlandóak vagytok dolgozni a kapcsolatért – legalábbis ezt mondja a hétköznapi pszichológia sorozatban most megjelent könyv szerzője, az érzelemközpontú terápia megteremtője. Persze ez csak akkor igaz, ha a szerelem kölcsönös.

Tényleg létezik örök szerelem?

– Örök szerelem? Ne, semmi sincs örökre! De, ha az a kérdés, hogy abban hiszek-e, hogy létezik-e egy életre szóló szerelem párok között, akkor a válaszom: igen, hiszek benne. MRI-s agyvizsgálattal végzett kutatások azt mutatták, hogy a hosszú ideje kapcsolatban élők egy részének agya, amikor meglátták párjuk fényképét, ugyanúgy reagált, mint a friss szerelmeseké. Emellett az érzelem központú terápián is látjuk, hogy milyen keményen tudnak küzdeni az emberek a kapcsolatukért, ha olyan reményt és iránymutatást kapnak, amely arra utal, hogy igenis van remény és a szerelmük értelmet nyer. A szerelem ráadásul nem állandó konstans állapot, hanem folyamat: egy kapcsolatban rálépünk egymás lábujjára, sokszor nem értjük meg mit gondol a másik, de amennyiben megvan a bizalom és az érzelmi alap, akkor ezek a dolgok helyrehozhatók. Minden pár vitatkozik, veszekszik, de a „boldogok” ennek ellenére megtalálják az utat vissza egymáshoz, így újra és újra szerelembe esnek a másikkal.

Az 1980-as évek eleje óta foglalkozik párokkal. Mennyit változtak a párok az elmúlt 30 évben?

– Az emberek magányosabbá váltak. Csökkent azoknak az embernek a száma – legalábbis Észak-Amerikában biztosan –, akikben megbízunk, a társadalmi életünk is kevesebb lett, egyre több időt töltünk munkával és ezzel együtt egyre jobban számítunk a partnerünkre. Egyre többen mondják azt, hogy az életük fő célja, a hosszan tartó szerelem megtalálása. Egyre többet tudunk arról, hogy a szerelmi életünk állapota milyen mértékig befolyásolja a fizikális és mentális egészségi állapotokat is. Azt hiszem kezdünk kijönni a nyitott kapcsolatok, egy igazi nőnek nem kell férfi, legyen mindenki szabad egyén korszakból, és újra egyre pozitívabban gondolunk a hosszan tartó kapcsolatokra. Ez pedig nagyszerű, ráadásul most már azt is tudjuk, hogyan lehet ezt elérni, ami szintén reményt ad az embereknek.

Ha valaki elolvassa a könyvet, képes lesz megmenteni a kapcsolatát?

– Maga a könyv egyedül nem képes megmenteni a kapcsolatot. Szükség van arra is, hogy értelmezzék a könyvet, hogy utána végiggondolják a problémákat, felismerjék azt hogy milyen részük van a negatívumokban és milyen szinten rántják bele a párjukat is. Meg kell tanulni azokat az új módszereket, amelyekkel az érzelmeiket kezelni tudják, meg kell tanulni egyértelmű üzeneteket küldeni a partnernek, emellett pedig el kell fogadniuk a saját gyengeségeiket is. Szintén fel kell ismerniük azt, hogy saját maguknak mire van szükségük, és végül meg kell tanulniuk a társuk igényeit is kezelni és megfelelően reagálni arra.

Annak a terápiának az eredményei, amelyen ez a könyv is alapul, azt mutatják, hogy a párok 70-75% -nak sikerül a terápia segítségével túljutniuk a problémákon, 85%-uk pedig számos dolgot változtat a kapcsolatán. Tehát a könyv elolvasása egy nagyon jó mód arra, hogy elkezdjük a változtatást.

Melyik fél az, akinek nagyobb problémát okoz az érzelmek kimutatása és kezelése?

– A férfiak azok, akiknek általában nehezebben megy a gyengédebb érzelmek kezelése, ők sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy megfelelő legyen a róluk látható kép. Nem akarnak gyengének látszani, éppen ezért ők sokkal többször mutatják ki inkább a haragjukat, dühüket és sokkal többször zárkóznak be. Ilyenkor azonban sajnos a partnerüket is kizárják, amitől a nő sokkal mérgesebb, idegesebb lesz. A nők sokkal nyitottabbak tudnak lenni, de ennek ellenére a nők és a férfiak sokkal inkább hasonlítanak, mintsem különböznek. A nők általában többet beszélnek a lemondásról, elengedésről egy kapcsolatban, a férfik az elutasítást és a kudarcot jegyzik meg és beszélnek róla, azonban mindkettőnek szüksége van a biztonságérzetre, a bátorításra, és arra, hogy azt érezzék szeretik őket és értékesek.

Mi a legnagyobb hiba, amit egy kapcsolatban elkövetünk?

– Hogy nem értettük meg a táncot, amelyet táncolunk, ezért nem értjük meg a partner igényeit sem. Az pedig, ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk a megfelelő kapcsolatot kialakítani a szeretett személlyel pánikot vált ki bennünk. Ez pedig olyan lépéseket okoz, olyan védekező állapotba vonulunk vissza, amit nem kéne. Ettől pedig egyre nagyobb lesz a két ember között a távolság. Ezek után jönnek az olyan viták, amelyekben elkezdjük egymást hibáztatni, elfordulunk egymástól. Ilyen tipikus egymás mellett elbeszélős, általam demon dialógusnak nevezett beszélgetés az például, amikor az egyik személy mond valamit a másiknak, az azt kritizálásnak veszi (a másiknak azonban csak figyelemre vagy támogatásra lenne szüksége), ettől a másik méginkább elutasítottnak érzi magát, újra mondja a magáét és így nem tudják megoldani a problémát. Mindketten sérülnek, eltávolodnak. Meg kell tanulnunk értelmezni ezeket a beszélgetéseket, hogy segíteni tudjunk a másiknak.

Létezik vita nélküli kapcsolat?

– Nincs kapcsolat különbségek, viták és bántalmak nélkül, de minden azon múlik, hogy hogyan kezeljük ezeket. Egy szoros kapcsolatban a különbség csak érdekesebbé teszik a dolgokat.