A Michael Connelly regényéből forgatott thrillerben Matthew bűnügyi védőügyvédet (Mick) alakít, akihez egy szép napon bekopogtat a nagy a falat: gazdag, anyuci pici fia és bántalmazásért lesittelték. Elsőre úgy tűnik az ügy egyszerű lesz és csupán be kell zsebelni a nagy pénzt a gazdag ügyféltől, azonban a dolgok nem Mick várakozásának megfelelően alakulnak.

Az ügy:  egyik éjjel a saját lakásán brutálisan megvernek és megpróbálnak megerőszakolni egy prostituáltat. Legalábbis az áldozat ezt állítja. A helyszínen elfogott feltételezhető elkövető viszont arról beszél, hogy csapdába csalták és leütötték, hogy egy kártérítési per során elszedjék a pénzét.

Az azonos című bestseller adaptációja vásznon is remekül visszaadja a történetet, olyan filmhez van szerencsénk, amely nem csorbít azon a történeten, amelyet a könyvben olvashatunk. A készítőknek sikerült megtalálniuk azokat a részeket, amelyeket nyugodt szívvel, úgy elhagyhattak, hogy a filmben ezzel nem okoztak kárt a sztorinak.

Élmény végre Matthiew McConaughey-t a sok bugyuta film, csajos vígjáték után egy komolyabb alkotásban látni, ahol a szerepe nem abból áll, hogy vetkőznie kell, és csajokat meghódítani.

Szintén élmény, hogy olyan mozira válthattam jegyet, amely nem akar a modern filmes világ olyan vívmányaival kitűnni, mint a 3D, illetve a CGI. Az igazság ára mondhatni egy egyszerű, régi típusú thriller, amely mégis magával ragadja a nézőt. Pedig igazából a történet nem egy Avatar vagy egy Eredet, hanem „csupán” egy részint klisékből építkező ügyvédes sztori. Amely mégis működik, ráadásul remekül.

Matthiew mellett az ügyfelet alakító Ryan Phillippe-t is jó látni, bár az ő szerepéből egy kicsit többet ki lehetett volna hozni. A készítők a mellékszereplők kiválasztásakor nem tudtak hibázni (Marisa Tomei, Josh Lucas, William H. Macy, John Leguizamo Michael Pena), egytől egyig remek választás az egyes karakterekre. Ami még szintén extrája a műnek, az a remek filmzene.