Középkori királyi családjainkat rokoni szálak fűzték össze, Szent László lengyel földön született és lengyel volt az édesanyja. Nagy Lajos királyra közös uralkodóként emlékezünk, a Jagellók idején egy szoros szálakkal összefonódó közép-európai dinasztia volt születőben, Báthori István erdélyi fejedelmünk Lengyelország egyik legnépszerűbb királya lett, és a 14. századi visegrádi találkozó meghatározó történelmi előzménye a közép-európai országok ma is virágzó visegrádi együttműködésének.

Az utazók, művészek és kereskedők számára a lengyel-magyar határ sosem jelentett akadályt. Idehaza ismert volt a krakkói nyomda, odakint a tokaji borvidék, Balassi Bálint lengyel verseket is írt, Liszt Ferenc és Chopin között szoros barátság szövődött.

Közös harcaink sem a közelmúltban kezdődtek: a két nép katonái együtt küzdöttek az orosz és a török hódítókkal, II. Rákóczi Ferenc lengyel földről indította el magyar szabadságharcát. 1848-ban lengyel légió harcolt hazánkban, az I. világháború végén Magyarország fegyverrel, a II. világháborúban tízezrek befogadásával segített, 1956 forradalmát és a rendszerváltoztatást a két nép közötti szolidaritás jellemezte.

Oklevelek, arany- és ezüstérmék, beszédes műtárgyak, nagyszabású építkezések látványos rekonstrukciói, gazdag multimédiás és fényképbemutató, zenék és versek teszik teljessé az ezer évet átívelő történelmi utazást. Egy középkori krónika szerint a lengyelek és a magyarok közötti barátság Isten rendelésén alapul. E kiállítás is bizonyítja: ez sokkal több, mint egyszerű szolidaritás.

A különleges tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban szeptember 30-ig lesz megtekinthető.