A 110 évvel ezelőtt született Kinszki Imre, a magyar fotográfia felfedezésre és elismerésre váró tehetsége. Míg a külföldi szakirodalom Brassaival, Kertésszel és Moholy-Naggyal párhuzamosan emlékezik meg róla és a holokauszt miatt torzón maradt életművére, itthon majdnem ismeretlen - olvasható a múzeum honlapján.

Kezdetben gyermekeit, családját, környezetét, és szűkebb pátriárkáját, Zuglót fényképezte. Kinszki művészete a fény-árnyék viszonyokat jelenti, különös tekintettel a teljesen újszerű és formabontó „felülnézeti” optikára.

Fotográfiáit valamint fotótechnikai és természetfotózással kapcsolatos cikkeit az 1930-as évek elejétől közli a szaksajtó, rendszeres munkatársa a Vasárnapi Újságnak, a Búvárnak, de időnként a National Geographicban és az American Photographyben is publikál. Alapító tagja a Modern Magyar Fényképezők Csoportjának és szervezője a pesti Vigadóban 1937-ben megrendezett, a fotográfia 100 éves történetét bemutató sikeres Daguerre kiállításnak.

A közel száz Kinszki fotográfia mellett a Zsidó Múzeumban kiállított anyag egy részét a Kinszki-hagyatékban megmaradt dokumentumok és családi fotók teszik ki, amelyek egy asszimilált középpolgári zsidó család közel száz évének érdekes lenyomatai.

A kiállítás alapvetően két téma köré építkezik: a zuglói lakás és a belvárosi munkahely között megtett út különböző évszakokban és napszakokban ellesett pillanatai, és ezek precíz, mintegy naplószerű rögzítése. A tárlat nem csak a fotográfust és a fotográfiai életművet mutatja be, hanem Kinszki életének és sorsának dokumentumain keresztül a szellemi munkában menedéket kereső és fokozatosan ellehetetlenülő értelmiségit is.

A kiállítás július 26-ig tekinthető meg a Magyar Zsidó Múzeumban.