Lapidus könyvéről most nem írnánk részletesen, mivel egyrészt külön cikket érdemel, másrészt többnyire azt tapasztaljuk, hogy mást várunk egy könyvtől, mint egy remake-től, és ez az Instant dohány esetében különösen így van.

A film története egy szegény svéd egyetemista, Johan "JW" Westlund mindennapjairól szól, aki amolyan Mr. Ripley-ként próbál felkapaszkodni a felső tízezerbe. Minden pénzét drága holmikra költi, sokszor varrja át az inge gombjait, hogy a lehető legolcsóbban ússza meg a jóléti életmódot, de mégis egyre mélyebbre süllyed. Pénzét azzal keresi, amivel egyetemistaként a leghatékonyabban és leggyorsabban tudja: mások dolgozatait írja meg és drogot árul. A JW-t alakító Joel Kinnaman pedig eközben nagyszerűen jeleníti meg a szorongó, mégis nagyra vágyó, naiv, mégis vagánynak látszó srácot, aki aztán nagy bajba kerül: a svéd drogpiacon ugyanis belháború dúl. Itt ismerjük meg a film másik szálát, a jugoszláv maffia egyik tagjának, Mradonak (Dragomir Mrsic) az életét, aki ugyan teljes mértékig az alvilági üzleteiből él, mégis próbál normális maradni, különösen miután váratlanul megkapja kislánya állandó felügyeleti jogát. A harmadik szál Jorge (Mathias Padin Varela) története, aki megszökik a börtönből, és egyszerre menekül a rendőrség és a szerbek elől. A három főhős élete és így a cselekmény szálai is egy ponton találkoznak: ki akarnak szállni. Ehhez azonban még egy utolsó nagy balhé kell...

Espinosa filmje alapvetően nagyon jó, elsősorban a forgatókönyvnek köszönhetően, amely egyszerre drámai és színes, elgondolkodtató és szórakoztató. A kivitelezésbe se csúszott nagy hiba, mivel mindhárom főszereplő nagyon jól és hitelesen hozza saját figuráját. Az egyetlen dolog, amit kritikaként hozhatunk fel a filmmel kapcsolatban, a hossza. A cselekmény kezdeti pörgése éppen akkor ül le, amikor elérkezünk a végső nagy balhéhoz. Az mindig rossz, amikor egy film közben felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajon még mennyi van hátra. Egy akciófilmnél ez különösen rossz, mert nem ragaszkodunk egy tipikus amerikai pirotechnikával teletűzdelt fejkapkodós élményre, de néha mégis úgy tűnik, a rendező nem tudta eldönteni, hogy lélektani krimit vagy drámai akciófilmet forgasson, és ettől a végeredmény nem lett igazán egyik se.

Mindezeket egybe vetve mégis ajánljuk az Instant dohányt mindenkinek, aki izgalmakra és egy jó történetre vágyik, vagy már unja a sallangos amerikai akciófilmeket. Daniél Espinosa filmje után jó eséllyel kíváncsiak leszünk Jens Lapidus regényére is, amelyről hamarosan itt is beszámolunk. Ha valaki addig is elolvasná, a Park Kiadó gondozásában bárhol beszerezheti.