A középkori budai királyi palota a II. világháború pusztításai után, a Gerevich László vezette ásatások révén vált újra kézzelfoghatóvá – igaz, csak alapfalaiban, valamint több ezer töredékében – és teremtette meg a lehetőségét a középkori palota ma látható termei és erődítései rekonstrukciójának.

Gerevich László mindkét, e kiállítást és konferenciát létrehozó intézmény életében meghatározó szerepet játszott. A Budapesti Történeti Múzeumnak vezetője volt 1948 és 1961 között, döntő befolyása volt a ma is létező intézményi szerkezet megteremtésére, a fő kutatási irányok kijelölésére, a Régészeti Intézetnek pedig alapítója és igazgatója volt 1958-tól. Gerevich hatása azonban messze túlnőtt a két intézmény szervezésén, és az azokban személyesen általa folytatott gyakorlati, feltáró–kutató munkán. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig az egyik legnagyobb hatású alakja volt nemcsak a magyar régészeti és művészettörténeti életnek, hanem az egész magyar középkortudománynak is.

A kiállításon Gerevich László munkásságából elsősorban az általa személyesen vezetett, módszertanában és komplexitásában mintaértékű régészeti kutatásokat (Csút középkori falu, Albertfalva erődített udvarháza, budai királyi palota, pilisszentkereszti ciszterci monostor és dömösi prépostság) szeretné bemutatni. A tárlat eddig egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán látott műtárgyakat és a mindennapi élet emlékeit tárja a látogatók elé.