Pygmalion mítosza egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor is a történet szerint a király egy nőt ábrázoló szobrot készített, amely annyira tökéletesre sikerült, hogy az alkotója beleszeretett. Ruhákat, ékszereket és más drága ajándékokat vett neki, és egy ünnepség alkalmával imában kérte Aphrodité istennőt, hogy változtassa emberré hőn szeretett szobrát. Aphrodité teljesítette a kívánságát, és Pygmalion szobra életre kelt. Az eredeti történet itt véget is ér.

Shaw drámája lényegében két nyelvész fogadásáról szól, melynek tárgya Eliza Doolittle kisasszony. A kérdés az, hogy Higgins professzor képes-e egy modortalan, polgárpukkasztó virágárus lányból a felső tízezer számára is tökéletes hercegnőt faragni, vagy a szobrász ezúttal hoppon marad. Mielőtt a nevek kapcsán bárkiből is előtörnének a My fair lady-vel kapcsolatos emlékek, várja ki a komédia végét, mert Bernard Shaw darabja negyven évvel megelőzte a hollywoodi musicalek fénykorát.

Elizát Petrik Andrea alakítja, akinek szó szerint a vérében volt a szerep, hiszen a Vajdaság egy olyan részéről származik, ahol a fővárosi fül számára idegen hangzással beszélik a magyar nyelvet. Arra a kérdésre, hogy melyik karakter megformálása volt számára nehezebb, nem tudott egyértelmű választ adni, mert mint elmondta, alaptermészete Eliza „virágárus” modorához hasonlóan őszinte, de ha a helyzet megköveteli, könnyedén változik finom kisasszonnyá.

Higgins professzort, az önmagát már-már istenítő nyelvészt, Szervét Tibor, a vele fogadást kötő ezredest Bálint András alakítja, és mindhárom főszereplő teljesítményét nyugodt szívvel nevezhetjük kiválónak.

A főszereplők mellett mindenképp meg kell említenünk Kováts Adélt, aki Higgins házvezetőnőjének szerepében kiválóan alakít, valamint Szombathy Gyulát, aki Mr. Doolittle szerepében tűnik fel a színpadon.

A történet végére pedig az is kiderül, érdemes-e istent játszani, ha közben emberi mivoltunkat veszítjük el.

A Valló Péter által rendezett darabot február végétől játsszák a Radnóti Színházban.