Főleg az előbbi, és még szomorú is, állítja egyik dalában a Cloud 9+. Pedig nincs okuk a pesszimizmusra. Eleve ők kapásból öten nyomulnak, másrészt teljesen rendben van, amit csinálnak. Akár egy egész albumon keresztül is.

Nem mennék bele annak fejtegetésébe, hogy honnan jött és kiket takar a Cloud 9+, az alig két évet felölelő töriórát már átvettem a lemezbemutatójukról írt beszámolóban. És mivel volt lemezbemutatójuk, ezért ahhoz kellett lemez is, így jött a képbe a Supernova, ami néhány hete már ott díszeleghet a rajongók polcán. Biztosra veszem, hogy utóbbiak száma buliról bulira nő, mert a felhős srácok élőben különösen képesek odacsapni, de albumukkal megmutatják, hogy a stúdióban sem sülnek fel.

A debütáló anyagot hallgatva azért kérdéses, hogy a csapatból hányan is jelentek meg a stúdióban, ugyanis az elektronika dominál, és élek a gyanúval, hogy a rögzítéshez nem sok valódi hangszert használtak. De ez nem is stíluskövetelmény, ha melodikus hard rockot nyomnának, jogos kritika lehetne az analóg hangzás hiánya. De ebbe a XXI. században – pláne a d’n’b/dubstep műfajban – belekötni marhaság, ráadásul Zsolték a színpadon tökéletesen meg tudják szólaltatni a dalaikat, úgy meg tényleg teljesen mindegy, hogy mennyi a stúdiós trükk a Supernova CD-n. Az sem ront az élményen, hogy Tóth Berci gitárja itt jóval hátrébb szól, mint a bulikon, ami mögött húzódik nyilván egy adagnyi kereskedelmi megfontolás is, de az vesse rájuk az első követ, aki egy ilyen kompromisszumba nem menne bele a rádiós lejátszás érdekében.

Aki volt már Cloud 9+ koncerten, azt különösebb meglepetések nem érhetik, a dalok legtöbbje régi haverként integet vissza. Ha valaki viszont csak most kezdi az ismerkedést velük, annak talán iránymutató lehet, hogy a nyitó Dirty Century akár a Black Sun Empire-nek is jól állna, az Amsterdamra az EDM-ben lubickoló Knife Party sem mondana nemet, Skeeny Boy rapbetétjei miatt pedig itt-ott Example is beúszott a képbe (a remek hangi adottságokkal rendelkező Szivák Zsolt meg a Papa Roach dalnokát idézi fel) - és hát megkerülhetetlen a Pendulum és a Chase & Status neve is. Sokadszor visszautalva a koncertekre: a színpad mellett a Supernova-n is kiderül, hogy a srácok valóban tudnak dalokat írni, a refrének 10 pontosak (Supernova, The Way You Are, Lights, I.N.Y.T.), és tulajdonképpen mindegyik szerzemény ott van a szeren.

Plusz pont jár nekik azért is, mert nem estek bele a magyar zenekarok tipikusnak mondható hibájába, vagyis nem akarták a valaha írt összes szerzeményüket lemezre passzírozni, itt maximálisan befogadható a mennyiség (10 nóta + intro + 4 remix). Fazonilag is ki van találva a brigád: még éppen annyira trendik, hogy attól senkinek sem lehet rossz érzése.

Nem tudom, a célközönségüket jelentő korosztályból hányan ruháznak be fizikai valójában a Supernova CD-re, de az első hírek szerint a netes letöltős/hallgatós oldalakon nagyon szépen teljesít a cucc.

Megérdemlik, megdolgoztak érte.

Koncertfotó: Demjén Zoltán