Hengerelt, méghozzá látványosan a Cloud 9+ a lemezbemutató koncertjén. Az elektronikus műfajokat vaskos gitárokkal összeillesztő ötösfogat bulija olyan volt, amilyennek egy ilyen estének lennie kell: álomszerű hangzás, közönségénekeltetés, pirotechnika és táncolásra késztető ütemek küzdöttek vállvetve a rajongók lekenyerezésért. Jelentjük: sikerült nekik.

A hazai bandák jelentős része az almás számítógépét az összes zeneszerkesztő programjával együtt odaadná azért, ha két év alatt olyan utat tudnának bejárni, mint a Cloud 9+. Az Iskolában adott koncertjük még hemzsegett a gyermekbetegségektől 2013-ban, de ezeknek mára nyoma sem maradt. Menetközben játszhattak a Pendulum DJ setje előtt a Park színpadán, bekerültek a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató döntőjébe, a klipjeik legtöbbje már 200 000-es nézettség felett jár a legnépszerűbb videómegosztón, a dalaik ott vannak a rádióban, és 2015. február 20-án az első lemezük bemutató koncertjére készülődtek – nem kisebb helyen, mint a Barba Negrában.

A bizonytalanság kardja némileg ott lebegett a csapat felett, hogy nem lesz-e nekik túlságosan nagy falat a budai klub megtöltése, de egyáltalán nem kellett szégyenkezniük a látogatószám miatt. Még a keverő mögött is bőven álltak emberek, aki meg előrébb merészkedett, az tényleg azért jött, hogy bulizzon, szóval szó sem volt holmi udvarias nézelődésről. Sőt, helyenként bakancsos lábak kalimpáltak a küzdőtér felett, és ezt a látványt sok rock/metal csapat megirigyelné.

A rock egyébiránt nem hiányzik a Cloud 9+ felhőtárából sem – a drum ’n’ bass és a dubstep mellett -, és különösen a pincemélyre hangolt Violence húzott úgy, akár egy súlyos vasakkal megpakolt tehervonat. A kezdés a lemez címadója, a Supernova volt, és ahogy jöttek sorban a nóták, a szőrszálhasogatásra mindig szájnyalogatva vetődő kritikus keserűen tapasztalta, hogy a toll kihull a kezéből: a srácoknak ugyanis majd’ mindegyik dala potenciális sláger. És ez bizony nagy szó. Mert kiderült, hogy itt nem egy trendire faragott marketing gépezet próbálja kínosan eladni magát, hanem VALÓBAN igazi dalok és igazi refrének gördültek elő.

A legnagyobb felhajtás persze a klipes nótákat fogadta (I.N.Y.T., Lights, Breathe In, The Way You Are), de a beillesztett feldolgozások is működtek – mi több, hiteles keresztmetszetét adták a Cloud 9+ határértékeinek. Volt Pieces a Chase & Status-től, amiben Szivák Zsolt énekes akusztikus gitárt ragadott, a Prodigy/Pendulum Voodoo People-jának kivonata meg borítékolható őrjöngést váltott ki. A leginkább mégis a Bring Me the Horizon Can You Feel My Heart? című szerzeménye sütött, amelyet olyan feszesen kentek el Tóth Berciék, hogy azt hallva még a BMTH dalnok Oli Sykes is magára varratott volna egy Cloud 9+ tetkót.

A koncert a talpról ledöntő hangzás és a jól összeállított dalsorrenden túl kellően látványos is volt, hiszen pattogott a görögtűz, lobbantak a lángnyelvek, szállt a konfetti, cikáztak a lézerfények, és a csapat sem veszett el a nagyobb méretű színpadon. Látszott, hogy valóban igyekeznek megadni a módját ennek a különleges estének, és néha talán már át is estek a ló túlsó oldalára: a nyugisabb résznél kilőtt, teljesen váratlanul érkező konfetti esőt nem nagyon lehetett hova tenni.

Egy lemezzel a virtuális felhőben (plusz a feldolgozásokkal) korrekten másfél órásra hizlalták a programot, amiben nem sok üresjárat volt – leszámítva a ráadást, ami kicsit nehezen akart beindulni. Érthető, hogy a zenekar sok mindenkinek akart köszönetet mondani a derekasan felfele ívelő pályájáért, de a közönségnek pont teljesen mindegy, hogy ki hangolja be a gitárjaikat vagy ki kezeli a fényeket a pult mögött. És Zsolt nyomhatna kevesebb k…szottat – ezt az ál-keménykedést inkább hagyja meg mondjuk Charli XCX-nek. Na, nem mintha neki jól állna…

A közreműködők és a közönség méltatása után azért csak jött még egy Jump Higher (újabb tombolás a köbön), majd a tényleges búcsút a The Wanted Glad You Came átirata jelentette, amire még minden jelenlévő ugrálhatott egy jóízűt.

Kíváncsi leszek az album fogadtatására, de jelen pillanatban bátran fogadnék rá, hogy jó párszor találkozni fogunk még a Cloud 9+ nevével a közeljövőben. Minden adva van ahhoz, hogy legközelebb még fullosabban megtöltsék a Barba Negrát - innen tényleg már csak rajtuk múlik, hogy mit hoznak ki a történetből. Egy biztos: ezek felett a felhők felett most hétágra süt a nap.

Fotók: Demjén Zoltán