Mellé lehet lőni a Pendulum meghívásával egy olyan országban, ahol a Mennyország Tourist az örök partyhimnusz? Dehogy lehet! Úgy meg főleg nem, ha az említett banda hozza magával a Voodoo People-t meg a Smack My Bitch Up-ot is tartalmazó CD-t. Hogy ezek nem is az ő dalaik? Kit érdekel?!

Cloud 9+, Pendulum – 2014. május 9. – Budapest Park, Final Festival

Mit tehet egy pályája elején járó zenekar, ha egy több ezer fő befogadására képes helyszínen a pultosokkal, a biztonsági személyzettel és a WC-s nénikkel együtt sincsenek többen három tucatnál? Nagyjából két dolgot: vagy kedvetlenül, „csak legyünk minél előbb túl rajta” felfogásban nyomják el a programjukat, vagy igyekeznek élni a lehetőséggel és a nagy színpaddal, és a körülményektől függetlenül odateszik magukat. A CLOUD 9+ ez utóbbit választotta, és már emiatt is dicséretet érdemelnek a srácok.

A kezdeti tapogatódzás után feloldódtak a zenészek, és ebben nyilván közrejátszott az is, hogy aki megnézte a szűk órányi produkciójukat, azt nem kellett kétszer biztatni, hogy bulizzon. Szivák Zsolt jó frontembernek, aki nemcsak arra törekedett, hogy valahogy „túlélje” a koncertet, hanem igyekezett olyan hangulatot teremteni, mintha egy zsúfolt teremben játszanának.

A Supernova és a záró dal alatt is lemászott a közönség közé, és a szellős sorok között ugrálva énekelt. Mind hangját, mind színpadi kiállását tekintve a Papa Roach-os Jacoby Shaddix-re hasonlított; a Cloud muzsikája meg egyesek szerint az Enter Shikari-ra és a Pendulum-ra. Részemről egyikre se, de ez egyáltalán nem baj, mert így több bennük az egyéniség.

Rock, drum’n’bass, dubstep és hip-hop egyaránt megtalálható a palettájukon, ráadásul a rapper Skeeny Boy révén adott a speciális fűszer is. Ezzel együtt a dalszerzés terén még kell egy hangyányi előrelépés nekik, hogy nótáik olyan egységesen fülbemászóak és színesek legyenek, mint a Lights, a Breathe In, vagy a már említett Supernova. Viszont a feldolgozásaik tényleg feldolgozások voltak, és működőképesen formálták a saját d’n’b-s képükre a Rhythm of the Night-ot – ült a közönségénekeltetés is – és a Summer Jam-et is.

Anno volt szerencsém az első koncertjükhöz az Iskolában, és egyértelmű a csapat fejlődése. Bár a kevesebb rap talán több lenne, és amolyan második frontmacsóként Skeeny Boy is lehetne kicsit aktívabb (értem én, hogy menő a flegmaság, de azért mégis). Ezen felül a kiálláson is gyúrhatnak még: főleg a basszeros kolléga festett úgy, mintha egy Római-parti hekkezésről esett volna be a színpadra. De egyáltalán nem felhős az égbolt a Cloud 9+ felett, és ha így menetelnek tovább, egy nap jóval többen lesznek kíváncsiak rájuk a Parkban.

Komolyan féltem, hogy a PENDULUM két tagja kinéz a backstage-ből, és visszamondják az egész fellépést a gyér érdeklődésre hivatkozva. Aztán mire fél 9 felé belecsaptak a drum’n’bass ütemekbe, egész szépen összegyűltünk, így se a szervezők, se a brit-ausztrál duó nem mondhatta azt, hogy kínos volt a buli.

A Pendulum egyébként az a kategória lett mostanra, mint a falunapok esetében a Dupla Kávé vagy Balázs Pali: amellett, hogy biztosan garantálnak bizonyos számú nézőt, el lehet mondani, hogy egy nagy névvel is sikerült felturbózni az eseményt. Igaz ez még úgyis, hogy bő 2 éve már csak DJ set-teket vállalnak a d’n’b stílus koronázatlan királyai, és lemezt is utoljára 2010-ben hoztak ki. Arról meg végképp nem beszélve, hogy nincs olyan év, amikor ne jönnének el hozzánk valamelyik fesztiválra: legutóbb tavaly késő ősszel táncoltattak a Fridge-en. Így aztán megkérdőjelezhető volt, hogy mekkora vonzerővel bírnak a Final Festival kínálatában, pláne egy ekkora hodályban, de bőven vállalhatóra sikerült a party.

A kor divatjának megfelelően szakállat növesztett Paul „El Hornet” Harding lemezlovas, és az elmaradhatatlan kötött sapkájában pompázó Ben „MC Verse” Mount hangulatfelelős mozgalmas haknit hozott össze – és itt a haknit mindenféle bántás nélkül írom le. Koncertnek ugyanis nehezen volt nevezhető a másfél órás táncterápiájuk, ahol megmutatták, hogy a DJ-zés nem jelent egyet a play gomb lenyomásával, hanem böcsületes mesterség ez, ahol nem kis szakértelmet és ritmusérzéket igényel a különböző dalok egymásra úsztatása és a közönség folyamatos szórakoztatása.

Márpedig MC Verse nagyon ért ahhoz, hogy pár pillanat alatt tűzbe hozza a táncolókat, jelenléte mégsem tolakodó. Az is lejött, hogy náluk a „koszonom” nem afféle kötelező frázis, hanem Magyarország tényleg jelent nekik valamit. Erről árulkodott a guggoltatásnál használt „ujj le!” felszólítás is; illetve az, hogy Ben barátunk emlékezett a Szigetes és a Balaton Soundos „hangversenyeikre” is. Azt sem felejtették el, hogy mi kell a táncoslábú magyar ifjaknak: szemelvények a Slam-ből, a Blood Sugar-ból és a Showdown-ból, szinte lemezes verziójú The Island, Crush és Tarantula, néha egy-egy betoldás a „testvércsapat” Knife Party-tól, nyitásnak és zárásnak meg a mindenki által dalolt Watercolour. Persze nem maradhatott ki a Voodoo People sem, de nem csak ennyivel idézték meg a Prodigy-t, mert a Vulture a Smack My Bitch Up-pal jött mash up-ban.

Az biztos, hogy az élő zenének nincs párja, de a Pendulum bemutatta, hogy egy DJ set is lehet tökéletesen alkalmas a bulizáshoz. Úgy vélem, egy nap majd újra életre hívják a teljes-rendes zenekart, de azzal még várnak egy kicsit, amíg el nem kezd karcsúsodni a bankszámla. Egyébként nem nagyon van miért aggódniuk: falunapok mindig lesznek.

Fotók: Máté Évi (ZeneFórum)