A Csak a szél Berlinben megnyerte magának a közönséget és a zsűrit is: a Berlinale-n a zsűri Nagydíjával jutalmazták az alkotást. A film e hét csütörtökön a hazai mozikban is debütált, kérdés, hogy a hazai közönség, hogyan fogadja majd a filmet.

Fliegauf Bence súlyos témát dolgoz fel a Csak a szélben: a romagyilkosságokat alapul vevő film nem marad csupán az események bemutatásánál (nem a tényleges, valóságban megtörtént eseményekről van szó – a szerk.), annál sokkal mélyebbre ás, több a mai Magyarországon – nem csupán a roma közösségekben –  jelenlévő problémát vet fel.

A Csak a szél egy roma család egy (az utolsó) napját mutatja be: napfelkeltétől lefekvésig követhetjük nyomon az életüket. Fliegauf bemutatja a dolgozni induló anyát, az iskolába járó nagyobbik testvért, a negatív tulajdonságokkal rendelkező, saját rokonaitól lopni képes fiút, de láthatjuk a már Kanadába költözött apát is, aki a tengertúlon várja, hogy asszonya és gyerekei kövessék őt.

Fliegauf nem követi el azt a hibát, hogy csak a gyilkosságokra koncentrál és teljesen ártatlannak állítja be a romákat – az elhunytakat természetesen igen –, amivel nagyon sokat segít filmjének. A mű több olyan témát is boncolgat, amely a tabuk közé tartozik. A rendező tárgyalja a cigánysággal kapcsolatos gondokat is, például az iskoláztatás kérdését, megmutatja, hogy igenis vannak köztük olyanok, akik lopnak, és olyanok is, akik nem szívesen járnak dolgozni. Szembeállítja ezzel a pozitív oldalt is, hisz a főszereplő Rigó nem, hogy nem jár munkába, hanem két helyen is gályázik.

A romák problémája mellett Fliegauf nem hagyja ki a filmből a mindennapokban élő sztereotípiákat, előítéleteket, szélsőséges véleményeket sem.

A rendező legtöbb szereplője teljsen civil, a forgatási helyszínek is eredetiek. Talán éppen ezért is van az, hogy noha a film kezdetétől fogva tudjuk, hogy ez nem dokemuntumfilm, mégis inkább dokumentarista jellegűnek érezzük, mint „játékfilmnek”.

A Csak a szél erős, egyben nehéz alkotás lett, amely a székbe szögezi a nézőt. A fiatal rendező eddigi remek munkásságának talán legjobb darabja ez, amelyet mindenkinek érdemes megnézni.