Lux Terka: Budapest – Schneider Fáni regénye (Noran Könyvesház) Egy a régmúlt Budapestjére kalauzoló regény. Az írónő a regény elején azt az útmutatást adja az olvasónak, hogy úgy forgassák a kötetet, mintha egy képeskönyvben nézegetnék a fővárosunkat. Ismert helyek ismeretlen arcát mutatja be nekünk az alkotás. Buda, Óbuda és Pest egyesülése után negyed század alatt megduplázódott Budapest lakosainak száma. Nem természetes szaporulat, hanem bevándorlások által. Vidéken megélni nem tudó tanult vagy iskolázatlan magyarok, szlovákok és svábok, a Habsburg Birodalom más országaiból érkező műszaki értelmiségiek és szakmunkások tömegeit szippantotta fel a város. És a munkát keresők mellett hamarosan kialakult a parazita félvilág meg a gátlástalan alvilág is. Lux Terka - ami természetesen írói álnév - szintén vidékről érkezett: ő lett azon kevés írónők egyike, aki az írásaiból akart megélni. Az ő főhősnője Schneider Fáni, Budapest szimbóluma, akinek alakját az írónő egy városi kuplé szövegéből teremtette meg. Érdekes és elgondolkodtató utazás.

Tóth Krisztina: Pixel (Magvető) Hazánk egyik kedvenc írónője ezúttal az emberi testrészek segítségével vezeti végig olvasóját a könyvén. Minden testrészhez egy-egy történet tartozik. Van saját története a kéznek, a nyaknak és a hasnak is. Az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze.

Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek (Park Könyvkiadó) Aczél Endre múltba visszatekintő trilógiájának harmadik része. Az író saját bevallása szerint ez a könyve jócskán különbözik az előző kettőtől. Ahogy ő fogalmaz: „ A mából visszatekintve a 60-as és a 70-es évek csalókán nyugalmasnak tűnnek, holott meglehet, egyáltalán nem voltak azok. A 80-asak azonban biztosan nem. Politikai értelemben az 1980-nal kezdődő és 1989-cel végződő évtized hangulata fűtött, olykor túlfűtött volt. Nem is annyira amiatt, ami a felszínen látszott, inkább azért, ami a hidegháború hamuja alatt parázslott. Az olvasó ebben a könyvben a Kádár-rendszer végnapjait (amelyek sokáig egyáltalán nem látszottak végnapoknak) követheti nyomon, egyszersmind az egész szocialista rendszer széthullását a Szolidaritás megszületésétől a berlini fal leomlásáig. Ez a kötet abban is különbözik elődeitől, hogy közvetlenebbül érinti a fiatalabb, „negyvenes” nemzedéket. A 80-as évekhez értelemszerűen jóval több személyes élmény és érzelem tapad….”

Salamon Pál: Az utazás (Alexandra) Egy izgalmas, misztikus szerelmi történet. Apa és fia felkeresik a közelmúlt történelemformáló személyiségeit, négy „javíthatatlan”, jobb sorsra érdemes fiatal bűnöző társaságában. A találkozások éles fénnyel világítanak rá a nagy szörnyetegek „isteni” küldetéstudatára, és zavarba ejtően újszerű olvasatát adják a világtörténelemnek. A furcsa társaság világ körüli útján szerelmek és barátságok szövődnek, s egy sosem volt család is létrejön. A szerző az emberiség jelenlegi létállapotának drámai fölmutatásával végül meghökkentő következtetésre jut; Isten és ember alkotó kapcsolatát nem az ima, hanem a tettek nyelve teszi lehetővé. Hiszen a Teremtő valójában a tettek - az alkotás nyelvét ismeri.

Spiró György: Kémjelentés (Magvető) Spiró György novelláskötete nem egy vidám mű, tulajdonképpen pontosan tükrözi a mai világ hangulatát. Több mint 30 történetet tár elénk az író, amelyek nagy többsége a közelmúltban játszódik. Mindegyik novella remek olvasmány, mindenki megtalálhatja közte a saját ízlésének valót, a kedvencét, amely valamiért az ő szívéhez közelebb áll, amely valamiért többet jelent neki, mint a többi.

Tóth Olga: Csupasz nyulak (Ulpius) A hatvanas évek Magyarországába repíti vissza a könyv az olvasót. A történet főszereplője egy huszonkét éves lány, aki teherbe esik. Édesanyja kitagadja, a lány mehet, ahová akar. Érdekes korrajz. Az akkor fiataloknak nosztalgia miatt, a mai fiataloknak azért, hogy megismerjék, milyen korban voltak fiatalok a szüleink, nagyszüleink. Emellett minden anyának és lánynak, hiszen a regény egyben felkavaró történet is, az anya-lánya kapcsolatról.

Bartos Erika: Zakatoló (Alexandra) Tündéri versek kicsiknek. A vidám, színes könyv és a benne található verseket várhatóan a bölcsisek az és az ovisok egyaránt kedvelni fogják.

Kembe Sorel-Arthur: Gulyásleves Négercsókkal (Nyitott könyvműhely) A manapság leginkább a Jóban Rosszban című sorozatból ismert Kembe Sorel, a kongói magyar fiú, Magyarországra érkezésének és beilleszkedésének történetet meséli el nekünk. A történetek hol viccesek, hol felháborítóak: Sorel különleges képet fest rólunk, magyarokról. Sorel hihetetlen dolgokon ment keresztül: volt táncos, olimpikon, modell, riporter és most épp színész…

Jankovics Éva: Stroke – Egy család regénye (Athenaeum) A 72 éves férfi éppen házasodni készül, amikor agyvérzést kap. Egy kórházi ágyon találja magát bénán, menthetetlenül. A kórházból kikerülő nagypapa férfi a lányáékhoz költözik, ahol kiderül az egyik unoka kábítószer függő és egyben dealer is. A szülők nem tudnak mit kezdeni a gyerekkel, a kamasz csak a nagyapjának nyílik meg. Vajon sikerül a nagypapának megmenteni az unokát? Vajon az unoka tud segíteni a nagyapjának?

Jonathan Franklin: 33 férfi – A chilei bányászok megmentésének hitelese története (Gabo) Tavaly egy világ szorított a rézbányában rekedt 33 chilei férfiért. A bányászok 69 napot töltöttek csaknem 700 méter mélyen a föld alatt, miután egy beomlott a bánya. Ez a mű az ő történetünket mutatja be. Az olvasók megismerhetik a mentés részleteit és azt is, hogy mit éreztek a mélyben rekedtek.

Roslund & Hellström: Három másodperc (Animus) Egy újabb kitűnő, izgalmas, letehetetlen – és még sorolhatnánk a pozitív jelzőket – skandináv krimi. A történet: Piet Hoffmann titkos ügynök a svédországi lengyel maffia teljes bizalmát élvezi. Mint elismert, tekintélyes maffiózó kapja tőlük a megbízást, hogy szerezze meg számukra a svéd börtönökön belüli drogpiacot. Ugyanakkor titkos ügynökként az elítéltek közti drogterjesztés felszámolását várják tőle. Hoffmann csakhamar teljesen magára marad ezzel a megoldhatatlannak látszó kettős feladattal. Minden ravaszságát, lélekjelenlétét mozgósítania kell, hogy a halálos csapdából élve kerüljön ki.

…de a másik, Sarah, pont ugyanannyira főszereplő mint a nigériai menekült lány. A fejezetenként változó nézőpont lehetőséget ad arra, hogy az olvasó betekintést nyerjen mindkettejük lelkébe. De ezt az első oldalakon még nem tudtam. Csak azt, hogy a regény első szavaitól kezdve rögtön beszippantott, magával sodrott, és hogy sorról sorra, oldalról oldalra faltam és faltam, hogy megtudjam, mi az amit még elhallgat előlem, mi az amire előkészít, mi az, amit még tudnom kell.
Négy szál fut párhuzamosan, noha ezt csak utólag próbálom meg kibogozni. Mindkét női alak jelenében mozgunk, ezek a jelenbeli történetek egymás felé mozognak, a kikerülhetetlen találkozásig. És közben, illetve a találkozás után is aprólékosan, kiskanállal adagolva tudunk meg egyre többet abból a múltbeli eseményláncból, amelyből a jelenbeli események következtek, és ezután kart karba öltve haladunk a jövő felé...

A könyv címéről is szívesen elmélkednék, mert lehetne. De amikor egy ilyen kötetet tartok a kezemben, mint a Méhecske, - amely tele van nem várt fordulatokkal, csavarokkal, kiegészítő információkkal, különböző utalásokkal -, akkor minden igazi konkrétum említése azok megrövidítése lenne, akik még nem olvasták el.

Ezért jöjjenek a felszínes tények… A helyszín Anglia és Nigéria. A műfaj? Regény. Mégpedig dokumentarista-romantikus-humoros-thriller. A nyelvezet? Nos, az gyönyörű. Volt szerencsém angol eredetiben olvasni, de a magyar fordításba is belenéztem, és állíthatom, hogy remekül visszaadták az eredetiben megjelenő oxfordi angol, jamaikai angol, nigériai angol, a kisgyermek-angol, valamint a különböző társadalmi rétegekre jellemző szófordulatokat, nyelvtani szerkezeteket.

Ez a sok akcentus, a sok cselekmény, a szereplők személyes sorsa, egymásnak feszülő álláspontja és igazságtudata, valamint a morális tanulságok, - amelyekből ugyancsak bőven szolgáltat a könyv – behálóztak, és nem eresztettek el még azután sem, hogy az utolsó oldal aljára érve becsuktam a könyvet. Nem az érdekelt, hogy igaz-e a történet, elég volt számomra, hogy akár igaz is lehetne...