Baráth Katalin hat évvel ezelőtt A fekete zongorával robbant be a hazai krimiirodalomba, idén nyáron megjelent új regénye azonban már nem az 1900-as évek elején játszódik, hanem napjaink Budapestjén. Az Agave Kiadónál megjelent Arkangyal éjjel témája a nők és az erőszak viszonya, főhőse pedig egy olyan igazságosztó, amilyet még a magyar irodalom sosem látott. 

A sikert hozó David Veron-sorozat helyszíne a századforduló Magyarországa volt, honnan jött az ötlet, hogy egy napjainkban játszódó regényt írj?

Baráth Katalin: A konkrét ötlet elég hirtelen támadt. Egyrészt tavaly tavasszal volt egy lazább hónapom, és a nők ellen elkövetett erőszak témája akkor nagyon a levegőben volt, ahogy most is. Másrészt már régóta úgy érzem, mintha a kortárs hazai irodalom csak történelmi távlatból lenne képes bizonyos problémákat tárgyalni. Olvasóként szerintem túltermelés van ezen a téren, és ráadásul valami tanáros-prédikálós attitűd is körül lengi ezeket a műveket, ezt a tendenciát íróként pedig nincs kedvem erősíteni. Ha valami olvasóként nem vonz, az íróként se szokott. Mivel ez fordítva is igaz, ezért fogtam ehhez a korszakában és témájában is forró történethez. Kipróbáltam tudok-e olyan mai regényt írni, amit olvasóként is levennék a polcról.

A regény témája kifejezetten aktuális, hiszen nincs olyan hét, hogy ne olvasnánk vagy látnánk a híradóban valami elborzasztó riportot, kezdve a gólyatábori nemi erőszakoktól egészen a családon belüli erőszakig.

Igen, ezek az ügyek nagyon benne vannak a levegőben, félig-meddig szerencsére, mert végre beszélni kezdtünk erről a problémáról, és végre nem vesszük természetesnek, normálisnak. A regényben azért igyekeztem komplexebben hozzányúlni a témához. Így történt, hogy általában a nők és az erőszak viszonya vált az Arkangyalban témájává, ami egy nagyon összetett, szövevényes viszony. Mindenekelőtt azonban egy jó, működő, kerek regényt akartam írni, mert az emberek szerintem nem szívesen olvasnak regénynek álcázott szociálpolitikai pamfleteket, legföljebb lelkifurdalásból vagy sznobizmusból.

A cselekményben vissza-visszaköszönnek napjaink hírei, mint például az erőszakoskodó egyetemi HÖK-ös. Miért döntöttél úgy, hogy ilyen valós szálakat is beemelsz a fiktív történetbe?

Egy mai történetet akartam írni, ezért kézenfekvő volt, hogy a mai olvasók számára ismerős helyzeteket, helyszíneket, eseteket fogok szerepeltetni. Ettől lesz hiteles, aktuális és valóságos a regény, legalábbis szerintem. A történelmi krimiket is így írom, egy csomó korabeli eseményt bele szoktam fűzni a történetbe, a valóságot mindkét esetben ugyanolyan eszközökkel igyekszem megteremteni.

A regény főhősnője igazán különleges figura, nem egy szokványos nő. Magas, robusztus alkatú és simán megveri a férfiakat. Ki ihlette a névtelen bosszúállót, az arkangyalt?

Senki. Mondanám, hogy sajnos, mert egy ilyen karakter nagy ritkaság az irodalomban, a magyar irodalomban meg aztán különösen. A nyugati képregény-irodalom gazdagabb ilyen téren, főleg mostanában, amikor a nőalakok is egyre realisztikusabbak, és szaporodnak a női olvasókat is megcélzó történetek.

A verekedések leírása részletekbe menő és pontos, esetleg te magad is űzöl valamilyen küzdősportot? 

Ezek a jelenetek abszolút a képzelet termékei, nem szereztem a saját bőrömön tapasztalatokat, és ez így is van jól. Szeretem a szépen megkomponált akciójeleneteket, minden filmet élvezettel nézek, ahol gondot fordítanak az ilyesmire. Nekem csak az volt a célom, hogy ha lehet, kerüljem az abszurd megmozdulásokat, és főleg, hogy ezek a jelenetek is mondjanak valamit a szereplőkről, hogy a mozgásukkal, a testük reakcióival is jellemezzem őket.

A regény lezárása arra enged következtetni, hogy nem zárkózol el a folytatástól. Esetleg a következő regényben megtudhatjuk a főhősnőnk nevét is?

A főszereplő nevének az  eltitkolása eleinte nem volt szándékos, csak a regény közepén tűnt föl, hogy nincs neve, ami végül is annyira nem meglepő egy egyes szám első személyben, monológ formában elmesélt történetnél. Úgy gondoltam végül, hogy egy név több problémát okozna, mint amennyit segítene, olyan asszociációkat keltene az olvasókban, amikre nincs szükség. Folytatást egyelőre nem tervezek, de persze bármi lehetséges, legfőképpen azért, mert megszerettem azt a hangot, amelyen az Arkangyal éjjel beszél.

Jelenleg dolgozol újabb könyvön?

Lassan fél éve szedegetem össze egy sci-fi regény darabjait, szálait, világát, gyűjtöm a szükséges információkat, építem a történetet, úgyhogy lassan ideje leülni és írni. Ezt egyszeri műfaji kirándulásnak tervezem, tartozom magamnak, és a sci-fi iránti lelkesedésemnek annyival, hogy teszek egy kísérletet. Ezen kívül alkalmasint két kisregény-ötletet is farigcsálok, mindkettő krimi. De hogy az említettekből mikor lesz konkrét regény, még nem tudom, mert mindig vannak más, határidős írnivalók, jelen esetben egy dokumentumfilm-forgatókönyv.