Nyomasztó, gyomorszorító érzés végig sétálni az idei World Press Photo kiállításon (is). Az emberi agresszivitás és reménytelenség köszön vissza a képek a többségéről, ami által a kiállítás végén csak egy gondolat járt a fejünkben, "Beteg a világ!". A Néprajzi Múzeumban megrendezett tárlatot ennek ellenére, vagy éppen ezért látni kell.

Múlt hét pénteken nyílt meg az idei World Press Photo kiállítás a Néprajzi Múzeumban, mely 37 év óta ablak a világra, és a szokásokhoz híven most is egy hónapig lesz látogatható. Az évente megrendezett kiállítás a fotóriporteri szakma legjelentősebb nemzetközi pályázatára épül és fontos része egyaránt a nemzetközi és a magyar kulturális életnek. 2015-ben 131 országból 5,692 fotóriporter pályázott. A beküldött 97,912 fotó értékelésével a tizenkilenc tagú nemzetközi zsűri tizenhárom napot töltött Amszterdamban és tizenhét nemzet negyvenkét fotográfusát díjazták nyolc kategóriában. A vándorkiállítást a világ 45 országában 100 helyszínen állítják ki és milliók látogatják.

A mindennapi híreket követve sok kép volt számunkra ismerős, azonban míg külön-külön nem voltak annyira megrázóak és elborzasztók, most így összegyűjtve és nagy dózisban adagolva, kellő mértékben letaglózó hatással bírtak. 2014 sajtófotója Mads Nissen képe lett, amely egy meleg pár meghitt pillanatát ábrázolja szentpétervári lakásukban. Oroszországban évről évre egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a másságukat felvállaló párok, hátrányos megkülönböztetésnek, zaklatásnak, erőszakos gyűlölet-bűncselekményeknek vannak kitéve. A dán fotós által elkapott pillanatban is érződik a másságukból adódó rejtőzködés, a félelem, a kilátástalanság.

A Korunk kérdései kategória második helyezettje Ronghui Chen képe, melyen egy 19 éves vidéki, kínai fiatalt látunk a gyárban, ahol piros bevonatot készítenek polisztirén hópelyhekre. A kínai hírügynökség adatai szerint Jivu hatszáz gyárában készül a világ karácsonyi díszeinek 60 százaléka. A gyárak többnyire migránsokat foglalkoztatnak, akik napi 12 órát dolgoznak havi 270–400 euróért. A nyugati fogyasztói társadalom gondosan figyelmen kívül hagyja, hogyan készülnek ezek a díszek, holott, ha belegondolunk, hogy Vej a kelet-kínai Jivu gyárában azt sem tudja igazán mi az a karácsony, és napi hat arcmaszkot használ el a fullasztó por kiszűrésére, akkor máris más színben látjuk a karácsonyi pompában úszó lakásainkat.

 A Hír kategória első helyét Pete Muller sorozata nyerte el, aki Sierra Leonéban dolgozott az ebola járvány idején. A sorozat egyik talán leghíresebb képén védőruhás orvosok egy ebola okozta fájdalomtól delíriumba esett férfit visznek vissza az elkülönítőbe. Hasonlóan megrázó Darcy Padilla hosszú távú munkája is, melynek keretében Julie Baird és családja bonyolult történetét ismerhetjük meg, melyben az AIDS és a kábítószerek hatását kísérhetjük végig 20 év távlatában. 

Massimo Sestini fényképét nézve, melyen menekültek zsúfolódnak egy hajón, az járt a fejünkben, hogy jövőre vajon hány olyan fénykép köszön majd vissza ránk a kiállításon, melyen a magyar határon feltorlódott menekültek lesznek láthatóak. Hiszen nagy valószínűséggel a jövő évi World Press Photo egyik fő témája az idei a menekültválság lesz. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az idei tárlat remekül összefoglalja a 2014-es év fontosabb eseményeit, kezdve a kijevi tüntetésektől egészen a Nigériában elrabolt diáklányok esetéig, megtűzdelve olyan sport és tudományos érdekességekkel, melyek kicsit oldják a depresszív, nyomasztó légkört, mely belengi a Néprajzi Múzeum auláját. Mindennek ellenére, vagy éppen ezért az idei kiállításra is érdemes elmenni, és szembesülni az emberiség modern kori történelmével, még akkor is, ha utána úgy szomjazunk a friss levegőre, mint sivatagi vándor egy pohár hűvös vízre.

Fotók: World Press Photo 2015

Mads Nissen, Dánia, Scanpix / Panos Pictures

Ronghui Chen Kína, City Express

Massimo Sestini, Olaszország