Fesztivál hőségriadó idején, fesztivál menekültválság idején – a Szigetnek egyikhez sincs köze, ám nem tudta kivonni magát a külvilág alól. Ám az egyhetes program idén is tartogatott kellemes és kellemetlen meglepetéseket.

+ Abban semmi új nincsen, hogy a Sziget útjain-ösvényein, közösségi terein színes dekorációkat láthatunk, mostanra azonban ezek kellemesen harmonikus eleggyé értek össze. Méghozzá úgy, hogy láthatóan a fantázia győzedelmeskedett a tervezésben, kivitelezésben a pénz felett. A fejünk felett színjátszós fényben úszó halacskákat, a fákra szerelt lampionokat vagy a Design Terminál fából készült installációit bárhol elnézegetnénk a városban.

+ A folyamatos átrendezésben most a koncentráció kaphatta a főszerepet: az ételszigetek után az el-elszórt illemhelyek is normálisabb elrendezést kaptak. A külön piszoársor is jó ötlet, ahogy a középre helyezett bódé is (ahol van vécépapír). Már ez az elrendezés higiénikusabb látványt nyújt tulajdonképpen ugyanazoknak a bódéknak. A hölgyeknek szánt pisilő tölcsér is biztos jó dolog. Na jó, erről még nem sikerült meggyőzni magunkat...

+ A street food és a Sziget közeli jóbarátok, ám ez nem feltétlenül jelent minőséget. Ám a hazánkba is elérkező streed food forradalom most nem állt meg a K-hídon, és – ha eldugva is – igencsak szeretnivaló gyöngyszemekre bukkanhat az éhes látogató. A szegedi Morzsa bisztró sült pitéjébe és sült édeskrumplijába az első falatnál beleszerettünk – a minőségébe és az árába egyaránt –, de a fesztiválokon már ismert Befaló Bill sütője előtt, vagy a debreceni Ikon truckjánál is találni ínyencségeket (bár a két rövidke szál debreceniért elkért 1290 forint enyhén túlzás.)

+ Aki külföldről jön a Szigetre, talán nem fog fel semmit a bevándorlásellenes kampányból, ám azt vélhetően látja, hogy Budapest is megtelt menekültekkel. Szép kezdeményezés a Sziget részéről az, hogy arra kérik a látogatókat, akinek távozás után már nincs szüksége a sátrára, azt adja le, a szervezők pedig eljuttatják a rászorulókhoz. A sátrakat a kempingek recepcióján vagy a Kemping Szerviz Pontban lehet leadni.

- Megvan annak a bája, hogy két koncert között nem kell negyed órát kutyagolni. Meg annak is, hogy nem téved el az ember útközben. Az viszont már elég bosszantó, hogy az egymás közelébe zsúfolt fő színpadoknál a másik produkciója is hallatszik. Ez persze elsősorban a Nagyszínpadról mondható el: pénteken Marizán Aviciit hallgattuk, szombaton a Hiperkarmán a Major Lazert. Pedig igazán lenne hely, emlékezzünk csak!

- És ha már átrendezés: miközben az idő halad, és évek óta remek kis mobilapplikációval indulunk neki a Szigetnek, az alkalmazás készítői mintha megfeledkeztek volna arról, hogy egy térképre is szüksége lehet a látogatónak. A pár napig még elérhető pdf-verzió (amin pont annyira képtelenség volt bármit kisilabizálni, mint a lámpaoszlopokra kiaggatott verzióban) után még vasárnap délután is a Hamarosan... felirat fogadta az egyszeri felhasználót a Térkép menüpontnál. Persze lehet, hogy egyből a jövő évit kapjuk, amint elkészül.

- Tudjuk, nem a Sziget szervezői fújják a szelet meg nem ők tehetnek arról, ha történetesen 40 fok van és már a második napon égig ér a por. Mégis azt gondoljuk, hogy nem rengetné meg a szervezők meg a pultosok pénzügyi helyzetét, ha legalább napközben osztanának vizet. Aki alkoholizálni akar, az úgyis megveszi a szükséges italt, ám a víz hőségriadó idején a legelemibb dolog – vélhetően ezért fordulhatott elő az is, hogy több pultnál szabadkoztak délután, hogy elfogyott náluk az ásványvíz is.

- Amit csak ismételni tudunk: továbbra is kedvenc helyünk az A38 Színpad, ahol – a hajóhoz hasonlóan – nem csak ismeretlen előadók, de óriási sztárok is helyet kapnak. Csak amíg a hajón a belépőjegy egyszerű korlátot szab a túlzsúfoltságnak, a Szigeten, ahol ráadásul a legnagyobb attrakciók a Nagyszínpad 23 órai „zárása” után kezdődnek, minden évben belefutunk valamilyen tömegjelenetbe. Idén a Dropkick Murphys koncertje idején – elfértek volna ők a Nagyszínpadon is!

Fotók: Sziget Festival Official