A Sziget Világzenei Nagyszínpada pont ugyanazt a jóleső állandóságot képviseli az életünkben, mint a nagymama húslevese: tisztában vagyunk vele, hogy nem változik semmit, mégsem unjuk meg soha. Ehhez hozzájárul az is, hogy a világzene már önmagában örökzöld, és persze az sem mellékes, hogy olyan bevett produkciók, mint Goran Bregovic és „ikertestvére”, Boban Markovic, a Che Sudaka vagy a Taraf des Haidouks mindig megbízhatóan jó bulit produkálnak. Annak sem kell azonban csalódnia, akinek már elege van a húslevesből: találtunk olyan produkciókat, amelyek most debütálnak a Szigeten.

Canzoniere Grecanico Salentino

Augusztus 12., 23:15

Dél-Olaszországban úgy tartják, a taranta pók mérgének legjobb ellenszere az órákon át tartó tánc. Ez a féktelen pörgés a taranta, vagy pizzica tarantata, amelynek legismertebb képviselője a salentói Canzoniere Grecanico Salentino. Hiba lenne azonban csak a dél-olaszországi városra korlátozni az 1975-ben Rina Durante által alapított, 2007-ben pedig teljesen megújult banda hazáját, hiszen zenéjükben a teljes Mediterráneum megjelenik. A grecanico a görög-bizánci kultúrára utal és arra a sajátos nyelvre, amelyet az olasz csizma sarkában található kikötővárosban beszélnek, a gazdag hangszerelés pedig a Földközi-tenger medencéjének valamennyi kultúráját felidézi. A néha lírai, néha féktelen transzba forduló repetitív zenét már 17 albumon mutatta be a zenekar.

Helsinki-Cotonou Ensemble

Augusztus 13., 16:45

Felejts el mindent, amit a finn zenéről tudsz, akkor is, ha a tudásod alapja a Värttinä és akkor is, ha a HIM. A Helsinki-Cotonou Ensemble három vállalkozó szellemű finn dzsessz-zenész kalandjának gyümölcse: három éve ellátogattak Beninbe, és az afrikai országban három helyi muzsikussal álltak össze. Az eredmény a Helsinki-Cotonou-tengely mentén egyszerre idézte a dzsesszrock hagyományokat és az afrikai ritmusokat.

Az afrobeat és a voodoo azóta is megmaradt, a dzsesszvonal azonban elhalványult. Tavaly novemberben kiadott lemezük, a Fire, Sweat & Pastis inkább egy fergeteges afrobuli zenéje, amelyet a Szigeten is megismerhetünk – a tűz, az izzadság és a pastis közül a korai időpontra tekintettel az izzadságot mindenképp.

Mariza

Augusztus 14., 21:15

A portugál néplélek bús-fájdalmas zenéjeként ismert fado nem az a kimondott fesztiválzene, bár a Szigeten is láthattunk már ízelítőt belőle. Marizával, a műfaj legnevesebb képviselőjével azonban nem csak szintet ugrunk, de azt is megismerhetjük, milyen, amikor a portugál gitár szívfacsaró hangja és a melankolikus ének életre kel a szabad ég alatt. A félig mozambiki, félig portugál, de már „Lisszabon nyolcadik kerületében”, a Mourariában és a vár oldalában, vagyis a lisszaboni fado hazájában felnövő művésznő elképesztő energiákat hoz a színpadra – elbűvölő előadásait a Müpában már többször élvezhettük –, zenéjében pedig a fadót a legtermészetesebb módon keresztezi flamenco, dzsessz, a soul vagy a bossa nova motívumaival.

Noura Mint Seymali

Augusztus 15. 18:15

Nehéz lehet kikerülni a zenét, ha az ember apja írta a mauritánai himnuszt, nevelőanyja pedig Dimi Mint Abba, a legismertebb énekesnő az országban. Noura Mint Seymali sem választott más pályát: először, még tinédzseként Dimi Mint Abba vokalistájaként lépett színpadra, önálló produkcióját pedig tavaly ismerhette meg a világzenét szerető közönség. Zenéje pedig igazi világzene, amely a helyi hagyományokon kívül a klasszikus amerikai rockzenéből vagy soulból és bluesból is táplálkozik. Egy interjúban arról beszélt, hogy Jimi Hendrix és James Brown is hatással volt rá. A bluesgitár itt archaikus pengetős hangszerek mellett szólal meg, az erős ritmusszekció előtt pedig Noura mágikus énekét csodálhatjuk meg.