Kultography

Naptárt elő, moziba be: egyedi filmek gyűjteménye

Naptárt elő, moziba be: egyedi filmek gyűjteménye

gyukerim írása itt: - 2014-09-24 15:25

sráckor_kiemelt.jpgEgyedülálló filmes vállalkozás a Sráckor, amelyet a kritikusok az év eddigi legjobb filmjeként emlegetnek. Richard Linklater egy fiú gyermekkorát mutatja be, méghozzá úgy, hogy a stáb évente egyszer egy hetet töltött együtt, 12 éven keresztül, és az évről évre leforgatott jelenetekből áll össze a csaknem háromórás mozi.

Az egyedülállót pedig tényleg szó szerint kell érteni, játékfilmet ilyen módszerrel még nem készítettek, némi kutakodás után is csak hasonló dolgokat találtunk. Játsszunk mi is az idővel!

Up sorozat

Michael Apted igen termékeny brit tévéfilmrendező 1964-ben készített interjút egy csapat hétéves gyerekkel. A 7 Up tizennégy szereplője a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származott. Apted terve az volt, hogy hétévente ismét meglátogatja őket, megkérdezi őket újra és újra, merre halad az életük. A monstre vállalkozás máig nem állt le: az utolsó, 56 Up című dokumentumfilm két éve készült el. A sorozat ezzel nem is annyira filmes, inkább szociológiai kísérlet arról, hogyan alakult a II. világháború utáni baby boom nemzedék élete Nagy-Britanniában.

Mielőtt...

Richard Linklater leghíresebb sorozatának első darabjában a két főszereplő alig múlt húsz. Az amerikai Jesse a vagány, belül azonban romantikus, a francia Céline látszlólag maga a megtestesült lányos romantika, valójában érzékeny és nyitott a világ dolgaira. Útjuk elején vannak még, amikor találkoznak a Budapestről Bécs felé tartó vonaton, hosszú beszélgetésük filmje, a Mielőtt felkel a nap még akkor is az X-generáció romantikus élménye maradt volna, ha többet nem hallunk róluk. Linklater azonban kilenc évvel később a Mielőtt lemegy a napban összehozta a két főszereplőt, Ethan Hawke-ot és Julie Delpyt – az addigra már harmincas, életében csalódott Jesse és Céline próbálja meg felvenni az elvesztett fonalat. A trilógia harmadik darabjára, a Mielőtt éjfélt üt az órára újabb kilenc évet kellett várni, itt már negyvenes párként próbálják értelmezni kapcsolatukat.

Life in a Day

Idő helyett a térben lépked óriásit a YouTube vállalkozása. A videomegosztó 2010-ben kérte felhasználóit arra, hogy egy adott napon (július 24-én, a YouTube indulásának ötödik évfordulóján) forgassanak az életükről, a világukról kisfilmeket. Világszerte 80 ezren töltöttek fel videót, 192 országból 4500 órányi anyag érkezett. Kevin McDonald skót rendező (aki számos dokumentumfilm után kezdett játékfilmeket készíteni) gyúrta őket egybe. Az eredmény kicsit olyan lett, mint a világ: kaotikus és mozgalmas, meg kicsit olyan, mint Kevin McDonald: érzelmes és drámai. Aki látta, aligha fogja elfelejteni például azt a fiatal nőt, aki egy műtét után próbál felépülni.

Memento

Leonardnak nem működik a rövid távú memóriája és nem bízik senkiben, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megtalálja, ki erőszakolta és ölte meg a feleségét. Szép kihívás, amelyet egy pároldalas novellában írt meg Christopher Nolan testvére, Jonathan Nolan. Aztán együtt megalkották belőle a filmtörténet egyik legfurcsább sztoriját, amelyben – 14 évvel később talán már nem árulunk el olyan nagy titkot – az a nagy csavar, hogy időben visszafelé játszódik. A furcsa szerkezethez a Leonard agyához mérhetően zakkant képi világ társul, mindennek a tetején pedig a főszereplő Guy Pearce teste, amely az emlékeztető tetoválásokkal furcsa jegyzetfüzetként is funkcionál. Nehezen felejthető krimi az idő múlásáról.

Idétlen időkig

Phil, a cinikus és életunt tévés meteorológus Punxsutawney-ba látogat, hogy riportot forgasson a város híres mormotája köré szervezett ünnepségről, amelynek központi témája az, február 2-án vajon meglátja-e az árnyékát az állat. Phil utálja az egész napot, ám a nap kegyetlen bosszút áll: Phil újra és újra annak borús reggelére ébred. Egy remek forgatókönyv és a Philt alakító Bill Murray is kellett ahhoz, hogy a bugyuta történetből egy egzisztencialista drámába oltott jellemfejlődés, Harold Ramis vígjátékából pedig kultuszfilm legyen. Tény, az 1993-as film egyszerre funkcionál filozófiai példameseként és romantikus komédiaként, sokadik megtekintésre pedig még a mormotával is együtt érezzük az idő múlásának tragédiáját.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása