John Scalzi újfent nem hazudtolta meg önmagát, és bár ezúttal a háborús sci-fi műfaját krimire cserélte, az eredmény most is egy szórakoztató, izgalmas regény lett.

Képzeld el, hogy nem tudsz beszélni, nem tudsz megmozdulni, a tested kóma szerű állapotban van, de belül Te még ott vagy, és élsz! Az elméd bezárult egyik napról a másikra, és magadra maradtál a gondolataiddal, amiket senkivel sem tudsz megosztani. Vagy mégis? A nem túl távoli jövőben járvány söpör végig a Földön, melynek hatására emberek százezrei záródnak be. Gyerekek, idősek, nők, férfiak, a járvány nem válogat, a hatás azonban nem mindenkinél azonos. Van aki végleg bezáródik, van, akinek csak az agyi struktúráján hagy nyomot a járvány, és ezáltal képessé válik megosztani a testét és elméjét más emberekkel - na persze csak egy agyi háló beültetése után - és vannak olyanok, akik belehalnak a fertőzésbe. Az orvostudomány megpróbálja felvenni a versenyt a járvánnyal, de igazi gyógymódot nem találnak, csupán kezelni tudják a bezárt embereket. Egy agyi háló beültetésével a bezáródott elmék képesek kommunikálni egymással egy virtuális térben, valamint droidok segítségével a hétköznapi világban is elboldogulnak.

Ez a furcsa robotikus világ azonban csupán ennyiben különbözik az általunk is olyan jól ismert hétköznapoktól. A politika, a társadalom, a gazdaság, na és persze az emberek is épp olyanok, mint napjainkban. Ármány, kapzsiság és persze bűnözés is van, így nem túl meglepő módon rendőrség is. Főhősünk pedig egy olyan bezáródott, aki egy droid segítségével a rendőrség szolgálatába áll, és gyilkossági ügyekben nyomoz. Tökéletes gyilkosság pedig ebben a világban sem létezik, bár ugyanúgy mint napjainkban, itt is akad egy ember, aki megpróbálja.

A Bezárt elmék igazi erőssége nem a történet, hanem az ötlet. Bár a nyomozás fordulatos, izgalmakkal teli, és minden jó krimi jegyét magán hordozza, mégis a járvány ötlete, és ez a különös robotba bújt emberi elme szituáció  az, ami lebilincselővé és élvezetessé teszi a regényt. Az első oldalaknál még nem is érti az olvasó miről van szó, hogyan kellene ezt az egészet elképzelnie. Scalzi szép lassan fejti ki a társadalom aktuális helyzetét és bonyodalmait, nem beszélve a bezáródás folyamatáról és a betegségről, ami mindezt kiváltotta. A történet épp ezért olyan, mint egy jó jazz szám, bár van egy alap ritmusa, de bármelyik pillanatban eluralkodhat a dallamon az egyik hangszer, és akkor a többi a háttérbe kerül, megváltozik a szám hangulata, lüktetése. Épp ilyen ez a krimi is, a nyomozás szinte mellékes szál a regény első felében, mert sokkal jobban foglalkoztatja az olvasót a betegség, és hogy mindez mit jelent a társadalomra nézve. Mikor már kezdünk képbe kerülni a járvánnyal, csak utána kelti fel az érdeklődésünket a gyilkosságsorozat, és veszi át az irányítást a krimi-szál. Tökéletesen hangszerelt művel van dolgunk.

Az Agave Kiadónál megjelent Bezárt elmékben nem fognak csalódni a Vének háborúja-rajongói, a stílus, a humor, az intelligencia ugyanúgy jelen van, noha különös űrlényeknek és csillaghajóknak most nem jutott hely a történetben. Akik pedig inkább a krimiket részesítik előnyben a science-fiction-nel szemben, számukra is élvezetes olvasmány lehet Scalzi legújabb regénye, hiszen nem sokon múlik, hogy kibontakozzon a szemünk előtt egy tökéletes gyilkosság. Rossz időben, egy hosszú, dolgos nap után, ha kikapcsolódásra vágyunk, és szívesen elszakadnánk picit a valóságtól, zárkózzunk be a Bezárt elmék különös világába.