Néhány kivételtől eltekintve viszolygunk attól, hogy kortárs magyar írók műveit olvassuk. Krusovszky Dénes sokat tesz azért, hogy ez az álláspontunk megváltozzon. A szerző egészen 2014-ig csak versekkel jelentkezett, ám mostanra megérett az idő arra, hogy egy új műfajban is kipróbálja magát.

A novellák mindig is népszerűek voltak, és felgyorsuló életvitelünk közepette még inkább azok lehetnek. Nem kell átrágnunk magunkat több száz oldalon, hanem akár egy tucatnyi lap után lezajlik a szemünk előtt a cselekmény, egy lelkiállapot A pontból B-be jutása, vagy pusztán csak egy tünékeny pillanat rögzül a bekezdésekben. A Junior Prima díjas, József Attila-díjas és Artisjus irodalmi díjas Krusovszky Dénes mindezeket vegyíti A fiúk országában, és mindegyik novellája egyéni ízzel rendelkezik.

Egy könyv élvezeti értékéről semmi sem mesél jobban, mint az, hogy folyton keresed a lehetőséget az olvasására. Például abban bízol, hogy lesz ülőhelyed a buszon, és így legalább a két megállónyi táv alatt újra elmerülhetsz a sorokban. Ezek az írások pont ezt az élményt okozzák. Legyen akár szó egy házasság széthullásáról gyerekszemmel, egy valaha szépreményű fotósról, aki rendőrségi helyszínelővé nyárspolgárosodott, egy sintértelepen munkát vállaló fiú bicikliútjáról, két huligán különös telefonbeszélgetéséről egy idős nénivel, vagy egy ifjúkori abortusz átéléséről – szintén egy kamasz srác szemszögéből.

Nem számítanak a nevek és a helyszínek, főként a főszereplők nevei nem, és ezeket nem is nagyon kapjuk meg, leszámítva az utolsó novellát. Ez egyébként A fiúk országának legfeltűnőbb darabja, ugyanis mind térben, mind időben elhagyja a modern korokat, hogy végigkövethessük Frantisek Rint asztalos mester küldetésétét az egykori Monarchia területén, amint hátborzongató építményével teljesíti az idős herceg végakaratát. Ezen felül még egyszer ugrunk ki külföldre, egészen pontosan Prágába, hogy az egyetemista lét szexuális kavarásokkal és alkohollal felkavart mindennapjaiból kapjunk egy kortynyi abszintot.

Nincsenek nagy történetek, se nagy megfejtések, de ahogy Krusovszky mindezt elénk tárja, az letehetetlenné teszi a könyvet. Ne keressünk feltétlenül drámai befejezéseket, ahogy csattanókat se, mégis mindegyik novellának megvan az íve, és egy olyan ponton fejeződik be, ahol sok mindent az olvasó fantáziájára bíz. Vagyis nagyjából félig behajtja az ajtót. A mindössze 32 éves szerző nem beszélteti sokat a szereplőit, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen ha valamihez nagyon értenek a férfiak, az a hallgatás. Márpedig ez itt a férfiak, A fiúk országa.

Kíváncsi leszek, hogy Krusovszky Dénes folytatja-e kalandozását ebben a műfajban, vagy ez csupán csak egyetlen alkalomra szóló kitekintés volt. A Magvető által kiadott könyvnek mindössze egyetlen komoly hibája van: borzalmasan semmitmondó borítót húzott fel határként A fiúk országa köré.