Az amerikai Imagine Dragons 2012-es Night Visions című albumával, arról is a rádiók által rongyosra játszott Radioactive című számmal robbant be a köztudatba. A fergeteges hangulatú, hatalmas tömeget vonzó és megénekeltető koncertjük előtt Ben McKee gitárossal és Wayne Sermon basszusgitárossal beszélgettünk titkokról, a hírnévről és egyéb furcsaságokról.

Honnan ered a nevetek?

Ben: Egy anagrammából jön. Volt egy kifejezés, ami mindannyiunk számára jelentett valamit, és kiderült, hogy ha összekeverjük a betűit, akkor ki tudjuk rakni ezt a két szót. De hogy mi volt az eredeti  kifejezés azt nem mondtuk el senkinek.

Szóval nem véletlen, hogy nem találtam róla semmi infót?

Ben: Nem, úgy döntöttük ezt titokban tartjuk.

A Radioctive című számotok volt az első nagy sikeretek, az óta ismeri mindenki a neveteket. Gondoltátok volna, hogy ez lesz „az” a szám?

Ben: Ó hát persze!

Wayne: Mi nagyon szerettük a számot, számunkra sokat jelentett, de nem hittük, hogy másokat is ennyire meg fog érinteni. Attól, hogy mi szeretünk valamit nem biztos, hogy a közönség is így fog érezni, sőt általában nem így van. Szóval elég őrült dolog, de nagyon örülünk neki.

Ben: Igazából egyáltalán nem gondoltuk, hogy sláger lesz belőle. Arra sem számítottunk, hogy a rádiók játszani fogják, mert annyira másmilyen hangzása van, sok torzított hanggal, és úgy egészében véve egy nehéz, sötét dal, amit nehéz meghatározni. Nem egy rádiókompatibilis szám.

Talán pont ez volt a kulcs, hogy más, mint a többi.

Wayne: Pontosan!

Melyik számról gondoltátok, hogy inkább slágergyanús?

Ben: Sose gondoltuk, hogy ez egyáltalán meg fog történni valamelyik dallal.

Wayne: Egyiket sem úgy írtuk, hogy világhírnévre szánjuk. Mind szerettük a Demons-t, azt hiszem attól vártuk leginkább, hogy jól fog teljesíteni, abban volt a legtöbb potenciál a széleskörű népszerűségre. De hogy a Radioactive ilyen szinten ismert lesz, azt nem is reméltük.

Még mindig szeretitek? Mert sok zenekar, akiket ennyire egy dallal azonosítanak, egy idő után megutálja azt…

Wayne: Nagyon is. Én ezt szeretem a legjobban élőben játszani.

Ben: Hát szerencsére nem töltünk túl sok időt a saját albumunk hallgatásával. Játszani meg mindig egy új élmény. Új környezetben, új embereknek játszol, sosem tudhatod, mi fog történni és annyi részlet van, ami minden egyes alkalommal változik a fellépés során – na meg egy csomót mi is megváltoztatunk, csak hogy érdekes maradjon – hogy nem tudjuk nem jól érezni magunkat. Nem is tudok jobb elfoglaltságra gondolni, mint amikor a színpadon állok.

Hogyan lehet az ilyen gyorsan jött ismertséggel megbirkózni? Hiszen ti sem ma kezdtétek, de mégis hirtelen zuhant a nyakatokba a világhírnév.

Ben: Igen, már egy jó ideje dolgozunk az ügyön. Idén már hatodik éve zenélünk együtt, előtte egy egyetemre jártunk és mind nagyon fiatal korunk óta a zenének élünk, úgyhogy azért annyira nem váratlan a dolog. Inkább olyan valami, amit az első pillanattól kezdve lassan építgettünk, rászántunk már eddig is húsz évet az életünkből és reméltük, hogy bejön. Aztán valamiért a Night Visions éppen a jó húrokat pendítette meg a hallgatóságban.

Azért gondolom az első pillanat, amikor rájöttetek, hogy világszerte népszerűek lettetek, nem volt rossz.

Ben: Na igen, bár azt hiszem ezt még mindig nem dolgoztuk fel. Ahhoz az kellene, hogy legyen egy kis szabadidőnk, de hát éppen abból van hiányunk az utóbbi időben. Miközben koncertről koncertre rohangálsz nem nagyon tud megérinteni, hogy mekkorát változott a bandád ismertsége. Ez akkor üt szíven, amikor otthon vagy, elmész vásárolni, és felcsendül a dalod a szupermarketben, felismernek az utcán, vagy a nagymamád barátai posztert szeretnének tőled…

A nagymamád barátai tényleg posztert kértek?

Ben: Aha! Na és ilyenkor esik le, hogy valami történt.

Wayne: Vagy amikor a szomszéd átjön, hogy autogrammot szeretne, az nagyon fura: „Miért akarod, hogy írjak neked egy papírra, amikor itt lakunk egymás mellett már évek óta?”

De hát most már jelent valamit, amikor egy papírra írsz! El lehet adni eBay-en!

Wayne: Hát igen, ettől még furább.

Tudom, hogy készül az új album. Hogy haladtok vele?

Wayne: Szörnyen, bűn rossz lesz!

Ben: Hát valahol a közepe felé vagyunk…

Wayne: Felvettünk már három-négy számot, és még hat-hetet tervezünk kábé…

Szóval felvesztek valamennyit, aztán koncerteztek, majd vissza?

Wayne: Aha.

Ez elég fura módszer, általában külön-külön szokták csinálni.

Ben: Hát mi is elég fura zenekar vagyunk.

Wayne: Vagy csak hülyék.

De ha eddig bejött, akkor nincs ezzel baj!

Wayne: Másképpen nem tudnánk pl. itt sem lenni, úgyhogy inkább igent mondunk a koncertekre, aztán majd folytatjuk az albumot, ha vége a turnénak, megvár.

Ben: Na meg azt hiszem akkor vagyunk a legkreatívabbak, amikor stresszesek vagyunk, ha utazni kell, harcolni az időeltolódással, akkor jönnek az új impulzusok, ehhez szoktunk hozzá az elmúlt két évben. Egyfolytában szorongva élünk, de ez az otthonunk.

Wayne: De a szorongás remek táptalaja a kreativitásnak!