Nem veszítheted el. És egy nap majd hallani fog téged. Egy suttogást, amely a szellővel ér el hozzá. És látni fogod majd őt, ahogy ott áll. Félelmek nélkül. És bámulsz felfele, az égre. És nem tudod eldönteni, hogy az a nap, vagy egy távoli műhold. Mindegy is. Veled lesz.

Finom vonósok és lendületes dob. Így indul az Anathema új, tizedik albuma. A két évvel ezelőtti Weather Systems káprázatos lemez volt, melyet az ember szíve szerint megmutatna mindenkinek. Megfacsarja a lelket, megráz, ahogy átereszted magadon, de amit benned hagy, az békesség és megnyugvás. Ám nem könnyű odáig eljutni. Ez a tengerparton kanyargó ösvény azonban nem 2012-ben indult el. Az első lépéseket a nagy visszatérés, a hét évnyi szünet után kiadott, 2010-es We’re Here Because We’re Here tette meg. A Distant Satellites meg bandukol tovább. Ugyanarra. De nem teljesen ugyanúgy. Merészebb, bátrabb. Ami minden továbblépéshez szükséges.

Vonósok és lendületes dob. The Lost Song, Part 1. „A félelem csak egy illúzió”. De pont ezek az illúziók csapnak be. Látszat vagy valóság? A végén megjön a torzított gitár is, a hegedűk fortissimoba váltanak, csipetnyi vadulás. Hogy aztán jöjjön a folytatás, és az elcsendesülés. És az anyag talán leggyönyörűbb dala. The Lost Song, Part 2. Innentől lesz markáns az egyik különbség: míg a Weather Systems-en az akusztikus gitár formálta meg a fődallamot, a Distant Satellites-on ezt már a zongora teszi meg. Totális katarzis, és a csúcspontnál Lee Douglas úgy énekel, hogy abba beleremeg a szív.

A Dusk (Dark Is Descending) első fele hozza azt a zaklatottságot, ami helyenként ugyancsak az Anathema sajátja. „Fogd meg a kezem, és vigyél el innen, mert én nem tartozom ide”. Szorongás. De a lezárásban újra jön a zongora, finoman, és megváltozik a hangulat. „Nem vagy távol tőlem”. Ariel. Megint a zongora. És először kúszik be finoman az elektronika. És itt hangsúlyos az először. A szeretet olyan erős, hogy szinte már fáj. De „belenéztem a szemedbe, és megtaláltam a szíved az enyémben”.

The Lost Song, Part 3. Először ezt hozták nyilvánosságra a korongról, és folyamatos fokozásával, az egyetlen téma kibontásával igazi Anathema nóta ez is. Anathema. Az ars poetica? Koppanó zongora, majd monumentálissá terebélyesedik a dal. És Vincent elképesztően énekel. A csillagokat és a műholdakat is lehozza az égről. „Nevettünk, sírtunk, harcoltunk, megpróbáltuk és elbuktunk. De szerettelek”. You’re Not Alone. Nem vagy egyedül. De ez itt most nagyon felkavaró. Mintha az őrület, a téboly szélén billegnél. És motyogod magad elé, hogy „nemvagyegyedül, nemvagyegyedül”. Innen vezet ki a Firelight instrumentális kompozíciója, kizárólag szintetizátor hangokkal. Mintha csak felkészítene az utolsó két dalra. Mert ekkor jön az igazi meglepetés, olyasmi, amit korábban nem hallhattunk a Cavanagh-fivérektől.

A címadó, tulajdonképpen gitár nélkül. Zongora, billentyűk és elektronikus alap. Lebeg az egész. Mint egy távoli műhold. Az a-ha hatását érezni, még Vincent hangja is Morten Harket tónusára emlékeztet. Csak nem a norvég producer miatt van ez? És a vége. A lezárás. Take Shelter. Keress menedéket. Mert bár „aranyló a nyári égbolt, az árnyékok testet öltenek, táncolnak és eltűnnek”, de „sötét a vihar, ami közeledik”. Mégsem fenyegető, mégsem bánthat. Mert „időtlenek vagyunk”. A szeretet nem az, aminek a legtöbben gondolják. Nem függ viszonzástól, se tértől, se az évek múlásától. Csak létezik. Nem szüntetheti meg semmi. Talán ez a Distant Satellites legmarkánsabb üzenete. Mindez az utolsó dalban alig hallhatóan indítva, újfent elektro dobokkal, amik egyre hangosabbak lesznek, életet ünneplő vonósok, amik kiúsznak a dal végéig, és lecsengenek, hosszan, hosszan, mint az érzések, amiket ez a 10 szerzemény keltett benned.

Olyan az Anathema új lemeze, mint egy barát. Meghallgat, megvigasztal, és amikor nagyon elkeserednél, hagyja, hogy a vállára hajtsd a fejed. Nem könnyű, nem ígéri, hogy mindig minden rendben lesz, de nagyon sok súlyt levesz rólad. Szépségében csakis az új Coldplay albumhoz mérhető. És ami igazán örömteli, hogy ez a Távoli Műhold október 23-án földet ér az A38 Hajón.