A kokaint övező világról ír új könyvében, a Zéró zéró zéróban Roberto Saviano. A dokumentumregény annyira realista, hogy néha már azt reméljük: nem történt meg mindaz, amit a Partvonal Kiadó gondozásában megjelent kötetben leír.

„Ha kokaint szívsz, bármit megtehetsz. Még mielőtt szétrobban a szíved, az agyad péppé válik, a farkad elfonnyad, a gyomrod gennyedző sebbé válik: még mielőtt mindez bekövetkezne, többet tudsz dolgozni, szórakozni és kefélni. A kokain megfelelő választ ad a mai világ legsürgetőbb szükségére: a határnélküliségre.”

Hogy már ennyitől felfordul a gyomrod? Hát igen, Roberto Saviano megint nem könnyű esti szórakozást szállított. Az olasz újságíró, aki előző könyve után kapott fenyegetések miatt állandó rendőri felügyelet mellett él, a kokain előállításáról, kereskedelméről, és az azt övező, a világot behálózó alvilágról ír a Zéró zéró zéróban. A 000 a legnagyobb tisztaságú kokaint jelöli, ez az univerzum azonban – az utcán árult droghoz hasonlóan – minden, csak nem tiszta: gyakorlatilag a világ minden bűnszervezete részt vesz benne, gyakran egymás ellen, de többnyire egymást támogatva. És ezt Saviano igen nagy lendülettel tárja fel: az egész olyan, mint egy serkentő drogtól túlfűtött lázálom, amelyben több mint négyszáz oldalon keresztül csak özönlenek a gyilkosságok, a tömegmészárlások, a bosszú, a hazugság, a világméretű összeesküvés márványtömbökbe tömködött kokainnal, megalázott szépségkirálynővel, bekattant informátorokkal.

Néha olvasni is fáj a mexikói vagy a kolumbiai drogháború történeteit, azokat a történeteket, amelyek amúgy mínuszos hírként jelentek/jelennek meg valahol az újságok vége felé. Saviano pedig egy pillanatig sem szemérmeskedik, ennél naturálisabb már nem is lehetne. Lapozzuk csak fel találomra: „Cancún egyik lakónegyedében egy pár napja otthagyott furgon vonja magára a lakók figyelmét. Kihívják a rendőrséget: van itt egy furgon, bűzlik, rohad benne valami. Amikor a rendőrök kinyitják a kocsi ajtaját, három megbilincselt hullát találnak odabent, fejükön nejlonzacskóval. […] Később a rendőrség felfedezi, hogy mielőtt megölték volna a három áldozatot, videóra vették őket, amely aztán felkerült a You Tube-ra. A videónk símaszkos, rohampuskával felfegyverkezett emberek kérdezgetik őket.”

Hatásvadász? Lehet, de jól csinálja – ezt már első könyve, a pár éve nagy vihart kavart, a nápolyi maffiáról szóló Gomorra után is megállapíthattuk. Hatásvadász helyett hívjuk inkább jó újságírónak, aki pontosan tudja: nem a témáról, hanem emberekről kell írni, akkor érezzük át a hátország nyomorát, a főszereplők halálfélelmét, a bűn elképesztően rohadt szagát. És persze magáról kell írnia, a maffia által fenyegetett íróról, aki ezt a világot is félig-meddig belülről látja már.

Aztán azt meg mindenki döntse el, az elkeseredett düh szól belőle, vagy a kokain. Mert, ahogy ő is leírja, tulajdonképpen mindenki használja a drogot.