Továbbra is szeretik a párizsit a magyar vásárlók, igaz egyre inkább a minőségi termékeket keresik ebből is. A felvágott az 1960-as években jelent meg először hazánkban, azóta a sikere töretlen. Ez derül ki egy kutatásból.

Még mindig a párizsi az évente legnagyobb mennyiségben vásárolt húskészítmény Magyarországon, csaknem 30 ezer tonna fogy belőle 12 hónap alatt. Van, aki a sertésre esküszik, mások a marhát vagy a borjút imádják, de a csirke és pulyka párizsinak is óriási a forgalma.

A napjainkban már széles körben elterjedt húskészítmény „őse” francia szakácsok találmánya volt, amely főzés után pépesített – fehérborssal fűszerezett – bikahúsból készült. Az 1900-as évek elején még igazi ínyencségnek számított a társasági eseményeken felszolgált hidegtálak finom falatkái között. Innen indult hódító útjára, és gyorsan népszerű lett Európa- és világszerte egyaránt. Kisebb-nagyobb változtatásokkal számos nemzet elkészítette saját „párizsiját”. Ebből mi magyarunk sem maradtunk ki, ízesítettük a párizsit is a saját ízlésünk szerint.

Németországban Fleischwurst, Ausztriában Parisier néven került a köztudatba, de még Amerikát is meghódította Baloney vagy Bologna sausage néven.

A legnagyobb tömegekhez elérő változata azonban az orosz „doktorkolbász” volt, amelyet amerikai mintára készítettek el 1936-ban. Igazi nép­élelmezési szerepet a második világháború alatt és az azt követő időszakban töltött be, de a termék azóta is megtalálható az orosz árukínálatban.

Magyarországon az 1960-as évektől kezdődően került forgalomba, virágkorát a ’70-es ’80-as években élte, amikor igazi közétkeztetési portékának számított. Akkoriban a párizsi leginkább sertés- vagy marhahús felhasználásával készült.

Bár a minőségével kapcsolatos vélemények megoszlanak, nem tudjuk elfeledni a párizsit. Ráadásul a Sága kutatásából az is kiderül, hogy az olcsó, megkérdőjelezhető minőségű baromfi készítményekre és a kiváló minőséget képviselő márkagyártók pulyka és borjú termékeire egyaránt van igény.

A termék hústípusára vonatkozóan a Magyar Élelmiszerkönyvben nincs megkötés, azonban előírás, hogy a párizsi legalább 55 mm átmérőjű legyen és minimum 40%-os hústartalommal rendelkezzen. Ez utóbbit azonban több gyártó is igyekszik túllépni, így a kutatást készítő cég is egyre jobban odafigyel erre: náluk már az újabb készítmények 60-65%-os hústartalommal rendelkeznek.

A Sága felméréséből az is kiderült: a párizsi vásárlásnál a döntést elődlegesen a friss kinézet és az ízesítés alapján hozzuk meg. Ez után következik az ár és a húsminőség (típus, tartalom) figyelembe vétele. 

Fotó: Sága Zrt.