Az év legjobban várt sci-fije egyszerre okozott csalódást, és váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Jeff VanderMeer Expedíciója ugyanis önálló regénynek kevés, egy trilógia kezdetének viszont tökéletes. A Déli Végek bemutatkozó kötete zavarba hozza az olvasót, és az utolsó oldal után, azt se tudjuk, mit gondoljunk.

Tavaly májusban kezdődött minden, VanderMeer akkor jelentette be új trilógiáját a Londoni Könyvvásáron, ami akkora sikert aratott, hogy nemcsak a jogok keltek el azonnal, de mindenhol a 2014-es év legjobban várt sci-fijeként kezdték el emlegetni az Expedíciót. A fülszöveg is biztató volt, a kétszeres World Fantasy-díjas íróra pedig garanciaként tekintett a világ, hogy most valami kolosszális következik. A Déli Végek-trilógiával kapcsolatban egyelőre azonban csak az biztos, aki elolvasta az első részt, ezer százalék, hogy a kezébe veszi a folytatást, mert az Expedícióból az ég egy adta világon semmit sem tudtunk meg. 

A történet egy amerikai kutatócsoportról szól, akik egy furcsa, lakatlan terület felderítésére indulnak. Az X Térség harminc évvel ezelőtt egyik napról a másikra jelent meg, a területe azóta is folyamatosan bővül, és megmagyarázhatatlan dolgok történnek benne. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére, egyelőre azonban nem sikerült kideríteni, hogy mi ez az egész. A tizenkettedik expedíció csapata négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenekfelett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Ez alapján azt gondolhatja az olvasó, hogy egy izgalmas, kalandos, akcióban bővelkedő regényről van szó, de ki kell, hogy ábrándítsam. Az Expedíció egy lassan hömpölygő, kissé vontatott pszichothriller, sci-fi köntösbe bújtatva. A történetet a biológus szemszögéből látjuk, pontosabban az ő, a küldetés alatt írt feljegyzését olvashatjuk. Éppen ezért a könyv végére sokkal több mindent tudunk meg az ő életéről, mint az X Térségről. A rejtélyes helyről minimális információt oszt meg velünk VanderMeer. Van egy különös alagút vagy torony, egy furcsa lény, sok furcsa állat és egy világítótorony. De hogy pontosan mi történt 30 évvel ezelőtt, és úgy egyáltalában véve, mi ez az egész X Térség, arról az utolsó oldal után sincs fogalmunk.

Épp ezért volt számomra csalódás az Expedíció. Szinte semmit nem tudtam meg erről a különös helyről, ellenben megismertem egy biológus életét a gyerekkorától kezdve. Oldalról oldalra vártam, hogy majd most, most már biztos választ kapok a kérdéseimre, de nem így lett. Haragszom VanderMeerre. Elolvastatott velem egy furcsa történetet, felpiszkálta a fantáziámat, és itt hagyott válaszok nélkül. Az egyetlen szerencséje az írónak az, hogy májusban jelenik meg az Agave Kiadónál a Déli Végek második része, így tovább reménykedhetem, hogy az ügynökség szemszögéből megírt folytatásban, már válaszok is lesznek, nemcsak kérdések.