Magyarul a világhírt hozó, Szabadság című nagyregénye után jelent meg Jonathan Franzen 1992-ben íródott műve, az Erős rengés. Az ökokrimibe oltott családregénytől így óhatatlanul is azt vártuk, amit a Szabadságtól.

Egy kisebb földrengés egyetlen áldozatot követel Boston környékén. Ő azonban, mint kiderül, óriási örökséget hagy maga után: a helyi vegyipari cégből szerzett 22 millió dolláros tulajdonrészét. A kisebb földrengést több kisebb földrengés követi. Egy helyi szeizmológusnő viszont kideríti: ezeket nem a természet, sokkal inkább a már említett vegyipari cég okozza. És hogy minden mindennel összefüggjön: az említett örökös fia összejön az említett szeizmológussal, akire mellesleg rászáll egy helyi abortuszellenes felekezet.

Ez a kiindulópontja Jonathan Franzen második nagyregényének, az Erős rengésnek. A folytatásban kapunk egy kis családi drámát, de egy kis krimit is, amelynek az alaptémája, a mesterségesen keltett földmozgás nem is olyan világtól elrugaszkodott, mint azt gondolnánk.

Az Erős rengés azonban leginkább nem nyomozás, hanem kordokumentum: kicsit olyan, mint a kilencvenes évek, amikor íródott. Amikor az értelmiséget kezdi zavarni a környezetrombolás, amikor az értelmiség szexuális szabadsága kezdi idegesíteni az abortuszellenes keresztényeket, amikor a középosztálybeli fiatalok kezdik unni a szexuális szabadságot, és úgy általában nem nagyon tudnak mit kezdeni a szabadsággal.

És hoppá, már el is jutottunk Franzen meghatározó nagyregényéig, a Szabadságig. Igaz, csak ebben a cikkben, és nem azért, mert az 2010-ben, 18 évvel – három amerikai elnökkel és egy szeptember 11-vel – később íródott. De azért is, mert Franzen addigra lett igazán képes arra, hogy olyan zseniális módon írjon az amerikai középosztály hiábavaló útkereséséről. Az Erős rengésben is megvan ennek a csírája; képei, hasonlatai, történetvezetése már a későbbi írásait idézik, ám ez legfeljebb egy nagyon jó regény nagyon enyhén erőltetett témákkal. A fő különbség azonban az, hogy a későbbi jellemábrázolástól itt még nagyon messze vagyunk: tökéletesen látjuk magunk előtt a figurákat, ám a Szabadsággal ellentétben sokkal elnagyoltabban. Franzen még többet bíz az olvasó fantáziájára, bár abban már itt is verhetetlen, hogy egy-egy (családi) epizódon keresztül fesse meg valamelyik szereplője portréját. (Attól most tekintsünk el, hogy a regény egyetlen igazán szerethető figurája egy magányos mosómedve.)

A két regény összehasonlítgatása persze félrevihet, és nem is szeretnénk senkit lebeszélni az Erős rengésekről, csak azért, mert magasan a mérce. Jonathan Franzen regénye igazán remek korkép izgalmas fordulatokkal, amelynek nyelve és stílusa megérdemli azt, hogy szépen végigverekedjük magunkat a hatszáz oldalon. Már csak azért is, mert a szerző zseniálisan tudja felkelteni olvasója érdeklődését a legváratlanabb pillanatokban. Még az is kiderül, hogy kerül egy mosómedve a történetbe. 

Jonathan Franzen: Erős rengés című regénye az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.